A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

50/c. kép dóba. (51. sz. kép.) A borzsákból a kitaposott törköt a torkos dézsába ürítették. Amikor ez megtelt, kezdődhetett a sajtolás. Ehhez már külön munkásra is volt szükség, hiszen a sajtó megtöltése, lassú megszorítása, a must eltöltögetése stb. egy ember munkáját lekötötte. A sajtolásnak külön hagyománya alakult ki. Óvatosan, egyenletesen kellett feltölteni, mert különben félre nyomott. Ha az elején hirtelen megszorították, nem folyt ki jól a lé (beszorult). Bizonyos szőlőfajták törkője a hirtelen szorítástól az oldalnyílásokon kifröcskölt. Ezért szerették a sajtolási idősebb emberekre bízni, bár a sajtó meghúzásában fiatalabbak is közreműködtek. Még komplikáltabb volt a sajtolás abban az esetben, ha a gazdának nem volt sajtója. Ekkor keresni kellett olyan közeli gazdát, aki megengedte, hogy sajtóját használják. Szomszédoknak, rokonoknak, jóismerősöknek ezt legtöbbször ingyen is megengedték, voltak azonban a szőlőskertben olyan sajtótulajdonosok, akik a sajtolásért vámot szedtek. Néha szőlővel nem rendelkező gépészkovácsok csináltak maguknak sajtót, ezt valamelyik központi szőlő pajtája mellett elhelyezték (ennek fejében a szőlő gazdája ingyen használhatta) s megszabott vámért préselték a törköt. A gépészek így tettek szert saját borra. Volt eset, hogy a vám fejében a szőlő törkőjét is elkérték 514