A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

lett sokszor a szőlőkben találjuk a legfiatalabb nemzedéket, a gyerekeket, akik még a mezei munkára nem voltak alkalmasak.) Valószínűleg ez is a magya­rázata, hogy a szőlőskertekben sokkal több régi, anakronisztikus jelenséggel találkozunk, mint a faluban. 38 A szőlő tehát meglehetősen elkülöníthető, önálló része a parasztgazdaság­nak. A szőlőmunkák zömét az öregek végzik, de ha besegítenek is a családta­gok vagy napszámosok, itt az öregek irányító tevékenysége a fontos. így a ker­tek jellegzetes stílusát, hangulatát az öregebb nemzedék szemlélete szabja meg. Az érmelléki parasztgazdaság negyedik szektora a pince. Ez, mint láttuk, nem minden esetben kapcsolódik a falusi portához, de a szőlőhöz sem, mégis nagyon fontos hagyományok kötik mindkettőhöz. A pincében tárolják a bort, ahonnan mindig csak a közvetlen fogyasztásra szánt mennyiséget viszik haza. Tehát az emberek naponta megfordulnak itt. Nemcsak a szőlőből, hanem a mezei munkából hazafele tartók is alkotnyatkor gyakran megállnak a pince előtt egy-két pohár borra, de különösen ünnepeken, névnapokon külön társa­sági élet alakul itt. A pincézők közt a férfiaknak minden korosztálya megtalál­ható volt. Természetesen, mindenütt a bor a hangulatkeltő tényező, s a szóra­31. kép 38 Az utóbbi 20-25 évben a faluk társadalmi szerkezetének nagyarányú átalakulása foly­tán a családok belső tagolása másként alakul. A régi, patriarchális családok széthull­nak, a családtagok különböző munkahelyekre járnak dolgozni, önálló kereseti lehető­ségre tesznek szert. Jellemző azonban, hogy az öregek ma is szívesen veszik be magu­kat a szőlőskertekbe s ott próbálják régi hagyományaikat megőrizni. így a faluban a szőlőskertek ma is azok a szigetek, melyek az elmúlt korok hagyományait leginkább őrzik. 472

Next

/
Oldalképek
Tartalom