A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

lőskertek jellegzetes növénye a lopótök és a tojástök. Előbbiből a bor szívásra használt lopókat készítették, utóbbiból tojástartó kupujkókat készítettek. A szőlőskertek képének meghatározói a szőlők végében elhelyezett építmények. Ezek nagyon sokfélék lehetnek s nemcsak kertenként, hanem az egyes kertekben is igen változatosak. Az építmények jellege részben a táji szokásokkal van kapcsolatban, még inkább vagyoni, ízlésbeli eltérésekkel. A legkezdetlegesebb építmények azok a veremféleségek, melyekben a gazda kézi szerszámait helyezte el, hogy esténként ne kelljen hazacipelnie a faluba. A domboldalba vájt 1-2 méteres lyuk fölé venyigéből, nádból primitív tetőféleséget raktak. (6. sz. kép.) Az ezt követő forma olyan kisméretű kunyhó, melybe az időjárás viszontagságai ellen már az ember is behúzódhatott. E primitív építményeket az általunk vizsgált valamennyi szőlőskertben megfigyelhettük. A kunyhó lényege egy hosszanti oromfához összeállított, 180-200 cm magas nyeregtető, melyet szalmával, sással, venyigével befednek. Némelykor körülárkolják, az alját, sőt néha az oldalát is beföldelik. A kunyhó hátulsó vége rendszerint félkör alakú. (7. sz. kép.) (A kerek alaprajzú kunyhók az Alföld felőli falvakban előfordulnak, de nem jellemzőek.) A kunyhók további fejlődése, amikor az oromfát elől és hátul szelemenfa tartja. Az ilyen kunyhókra néha már ajtót is készítenek, amelyet lakattal zárnak be, s így már nemcsak kéziszerszámokat, hanem értékesebb eszközöket is el tudnak benne helyezni. A kunyhók nagysága változó. 1944-ben a kágyi hegyen megfigyelhettünk egy szőlővenyigével fedett, 6 méter hosszú, 3 méter széles, kb. 2,8 méter magas szelemenes kunyhót, melynek ajtóját primitív fa tolózár zárta, de ezen kívül lakatot is lehetett rá tenni. A kunyhók berendezése igen kezdetleges, szabályosságot nehezen lehet rajtuk megfigyelni. Tüzelő egyikben sincs, viszont a fejlettebbekben minden 7. kép 445