A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Varga Gyula: Az érmelléki szőlőkultúra

kép) A kaput belülről erős fával, kaputámasztó-val betámasztották. A kiskapukon a múlt században még általában makkos fazárakat alkalmaztak, melyek zömmel az első világháború után pusztultak el. A makkos fazár mellett elfordítható fogóval működtetett fa kilincseket alkalmaztak. (5. sz. kép) Az utóbbi 20-30 év óta a kapuk mindenütt átalakultak, csak kivételesen újították fel a régi formájúakat. А дат ággyá azonban nagyon sok helyen megmaradt, bár legújabban ezt is inkább drótkerítéssel kezdik helyettesíteni. Sok hasonlóságot mutat az érmelléki szőlőskertek szerkezete is. A kertekbe rendszerint egy főkapun lehet bejutni. A nagyobb kerteken van ugyan több kapu is, de ezeket csak a nagyob kampánymunkák alkalmával nyitják ki, hogy a csőszök a járókelőket minél jobban szemmel tarthassák. A főkaputól kiindulva egy szélesebb út általában középen vezet végig, a hegyeken a domborzati viszonyoknak megfelelően kanyarogva. Egy másik fő út a kerítés mellett körbe veszi a szőlőt. Közöttük több kisebb út többé-kevésbé szabályos dűlőket hoz létre. Az utakat úgy képezték ki, hogy a dűlők véggel összeérjenek, tehát csak az egyik végükön vezet út. Az egyes nyilasok nagysága szőlőskertenként változó, 400-tól 1200 négyszögöl között. A nyilasokat egymástól oldalt és az érintkező végeken vályú alakúra kiformált utak, barázdák választják el. A nyilasok elején a szekérutak mellett 5-10 méternyi részt nem telepítettek be. Rendszerint ide telepítették a tanyákat vagy pajtákat,™ itt helyezték el a metszéskor nyert venyigét, a tartalék szőlőkarókat, itt étkeznek, delelnek a szőlőmunkások, itt folyik a szüreti munka, szóval ez a kis terület a szőlőművelés kis „majorsági" központja. Az egymás mellett sorakozó építmények és a körülöttük kialakuló élet jelenségek régebbi s még élő szőlőskertekben szinte faluszerű házsorokat képeznek s mivel a kerti építmények mindig a faluk régebbi stlíushagyományait tükrözik, a kép egy ősibb települési forma reminiszcenciáját kelti a látogatóban. (Nem szabad azonban sohasem felejtenünk, hogy ez a vízió nem tükrözheti sohasen a falu korábbi képét, hiszen hiányoznak innen a faluk mindenkori teljességéhez tartozó egyéb, főként az állattartás, raktározás építményei.) Az egyes nyilasok hosszúsága a terepviszonyoktól függően változó. Minden esetben jellemző azonban, hogy a szőlősorokat keresztben is két-három egységre, járásra tagolják. A beosztás hegyi eredetére utal, hogy az út melletti első járást alsó járásnak, a távolabbit felső járásnak nevezik. Három tagolású nyilas esetében középső járás-vól is beszélnek. A járásokra tagolás részben kényelmi okokra vezethető vissza: legtöbb szőlőmunka igen fárasztó s jólesik a sorok végén röviden megpihenni, de gyakran a járások az egyes szőlőfajtákat is elválasztják egymástól. Közös jellemzője az érmelléki szőlőskerteknek, hogy a szőlők közé, még inkább a szőlők végébe, az utak körül gyümölcsfákat is ültetnek. Legjellemzőbbek a szilva (Vörös szilva, besztercei, móra-bóra vagy mirábolán, ringló stb.), alma (sóvári, búzás, borízű, vajalma, lánycsecsű, citrom alma, Simon-piros, újabban batul, arany pármen, íontos-alma stb.), kajszi- és őszibarack s néhány körtefajta, s főként a szőlők végében a dió.

31 Ugyancsak a szőlők végében pöszméte, ribizli bokrokat is találunk, elég sok a cseresznye és a meggy. A sző30 A diószeg-környéki hegyvonulaton tanyá-пак, Nagyléta környékén pajtá-пак mondják. 31 Ezt a szokást Pethe Ferenc igen rosszalja. „Ha gyümölts kell; tsinálj gyümöltsöst külön: ha pedig az édes Nagy Apád ültette tele a' szőllőt gyümöltsfákkal: vagdald ki te." „Ha jó bort akarsz termeszteni: termelj szőllőt meleg tanyán, de nem erdőben...". Pethe Ferenc, 1809-1813. II. 431. 443