A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Történelem - Ormosi László: Debrecen árkon belüli utcanévváltozásai 1945-ig
A lakosság növekedésével később vagy a meglevő utcákat nyújtották meg, vagy új utcákat nyitottak. Ez utóbbiak közül legfontosabbak a város főútvonalává fejlődött Várad utcából kiágazóak kelet felé: Cegléd (Kossuth) és Szent Anna (Béke), nyugat felé: Hatvan, Német és Szent Miklós (Dimitrov) utcák. Később vagy a hosszú, mély telkeken keresztül nyitottak új utcát és osztottak ki új telkeket (így alakult ki Bundi, Hajó, Darabos, Kishatvan (ma Jókai és Csokonai), Nagy új (Bajcsy-Zsilinszky), Kisúj (Simonffy), Kádas (Arany János) utcák - vagy a településen kívül eső szérűskerteket, parlagföldeket foglalták el az új telepesek - pl.: Szent Mihály (ma Mester), Csemete, Kiscsapó (Rákóczi), Kispéterfia (Rákóczi), Meszene, Morgó, Busi, Agárdi, Veres, Faragó, Mányiberek, Kígyó, Oláh-Olajos, Burgundia környéke, Varga, Liba, Sirály utcák, valamint sok összekötő utca, zug sikátor. 4 Ha az 1750-es keltezésű. Kovács György geometra által készített Debrecen belterületét ábrázoló térképet összehasonlítjuk bármely későbbi eredetű térképpel, akkor azt tapasztaljuk, hogy sem az utcahálózatban, sem annak összetételében, alakjában lényeges változás nem történt. Figyelemre méltó különbség csak Belsőboldogfalva területén mutatkozik az 1802. és 1811. évi tűzvészt követő városrendezés miatt. A fentebb felvázolt ősi belsőség kialakulása és a térkép tanúsága szerint a tárgyalt időszakban Debrecen belterületén kevés új utca nyílt meg. Inkább csak a régi utcák szembeszökő görbületeinek kiegyenesítésével, a szűk közök, sikátorok tágításával találkozunk. A korábbi faluközösség Debrecen városi rangjának elnyerése után (1361) egybeolvadt és kialakult az egységes városi szervezet a választott önkormányzati tisztségviselőnek, a főbírónak irányítása alatt. De a városi közösség nem tudta mindenben felszámolni a régi faluközösségek települési rendszerét, mert azok nyomai még továbbra is fennmaradtak, legföljebb a XVI. század végére tűntek el. A régebbi faluközösségek nyomait hordozza egyrészt az utcai önkormányzat, másrészt pedig a hetipiac megtartásának joga, sőt az 1552. évben megfogalmazott, majd 1556-ban jóváhagyott első városi szervezési szabályzat is. A faluközösségek tényleges igazgatási szervezetét az ún. tizedek képviselték, amelyek a várossá alakulás időpontjában az alsó fokú önkormányzati élet irányításával, az adóbeszedéssel, az előfogatok kiállításával, a rendfenntartással, a piaci és utcarendészettel stb. voltak megbízva, élükön egy-egy „decanus"sal; (tizedessel) az utóbbi nevével, mint tisztségviselőjével, a XV. században találkozunk elsőízben. A tizedek mindenképpen a faluközösség maradványaira épültek, mert a városi tanács (senatus) a viszonylag nagykiterjedésű terület lakosságának kisebb ügyeivel nem foglalkozhatott. Az 1552. évi szabályzat előírta, hogy Debrecenben meg kell alakítani a nagytanácsot (communitas), amelynek képviselőit az utcatizedekből kifejlesztett és közigazgatásilag egységesített járások küldték be, választás útján. A tizedek fölé a városi tanács a XVI. század végén egy-egy utcakapitányt állított, aki azonban már nem az önkormányzat szerveként működött, hanem a tanácsi hatóság megbízottjaként. Személyét a szenátus és a kommunitás közösen tartott ülésén választották meg. De egyidejűleg szükség volt arra, hogy a szaporodó utcákban korábban szervezett önkormányzati tisztségviselő, az utca4. "Zoltai Lajos: Debreceni utcakapitányok, tizedesek és tízházgazdák. Debreceni Képes Kalendárium, XXXIX. évf. (1939) 102. 414