A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Kahler Frigyes: Adatok a magyarországi papírpénzhamisítás történetéhez

tős vonalú. A' büntető szakasz nem a koszorú közepén, hanem jobboldalt állólag van, 's irása, valamint a val koszorubani e' szavak „Zehn Gulden" olvashatatlanok. A' birodalmi czimer, 's annak mindkét oldalon létező alakoknak vonal metszései tisztátalanok, 's elég durvák. Bécs 1845. December 31.-én. A' kiváltságos Ausztriai Nemzeti Bank gyártó bizottságától lovag Pehuszter János ellenőr, Lpnguider József gyártótiszt".

23 Nem kétséges tehát, hogy a bankjegyhamisítás kiemelkedő veszélyt jelentett a pénzforgalom biztonságára és ezen keresztül közvetlenül a kialakuló kapitalista társadalmi rendre. A pénzforgalomba vetett bizalom fenntartását - egyik eszközként az Osztrák Nemzeti Bank a hamis bankjegyek beszolgáltatása mellett kártalaníja a becsapott személyeket - alapvető módon az állam büntető hatalmának érvényesítésével igyekszik biztosítani. A magyar hatóságok azonban nem ismerik fel - s ennek oka a Magyarországon fennálló gazdasági viszonyok fejletlen voltában keresendő - a papírpénz hamisításában rejlő valóságos veszélyt. Ezért nem intézkednek olyan szigorral és körültekintéssel, mint azt a központi kormányszervek elvárták volna. Ez teszi szükségessé a Helytartó Tanács országosan kihirdetett alábbi utasításának meghozatalát:

24 „Legfelsőbb helyen némelly községek elöljáróinak azon helytelen eljárása tapasztaltatván, hogy azok az illető vétkes tulajdonos kezeinél létezett hamis bankjegyek tüstént le nem foglalták, 's birói kézhez nem szolgáltatták, hanem azt a' vétkes tulajdonosnak visszaadták, legfelsőbb parancs következtében e' városi Tanácsnak meghagyatik: hogy az illy helytelen eljárás megelőzése 's iletőleg annak végképeni megakadályoztatása tekintetéből kebelszerte azonnal czélszerüleg intézkedjen. Kelt Sz. Jakab hó 14 napján 1846 évben." Az a tény, hogy Debrecen Szabad Királyi Város Bűnfenyítő Törvényszéke Erőss Sándor és Kiss Balázs bűnügyében valóban indokolatlanul enyhe - l-l hó szabadságvesztésbüntetést szabott ki a mellett bizonyít, hogy a törvényszék bírái nem ismerték fel a cselekménynek az adott gazdasági helyzetben meglevő tárgyi súlyát. Nem pedig azért, mert nem is sejtették Debrecen céh-iparos társadalmának e képviselői - amit Székely Mózes és társai megérezték, - hogy az elbírált cselekmény nem azonos rangú a többi kisseb-nagyobb csalással, hogy az Ausztria kialakuló kapitalista gazdasági rendjének egyik alapvető intézményét - a zavartalan pénzforgalmát támadja. Ezen fordul meg lényegében Tikos városi tiszti főügyész és a bécsi politikát végrehajtó Helytartó Tanács „vitája", amit a városi tanács ülése elé terjeszt - sértett hiúsággal - elbírálás végett. Nem csodálhatjuk a tanácsülés állásfoglalását tanulmányozva, hogy a céhes ipar determinálta tudat, amely inkább a földművelés felé fordul, nem fogta át a kapitalista vállalkozók érdekeit. Ismeretes, hogy a gazdag kereskedő családok által felhalmozott tőkét ugyancsak földvásárlásra fordítják és az nem a kapitalizálódás irányába hat.

25 Ezért a hamis bankjegy forgalmazás nem jelent többet a helyi bírák számára - figyelemmel a negyvenes évek debreceni ítélkezési anyagára is - mint egy-egy hamis húszassal vagy tal23 HBmL. IV. A. 1013/a/241. A városi Tanács 1846. február 28.-i ülésén tárgyalja meg a leiratot. Azt a 2 darab hamisbankjegy melléklettel a házi pénztár és a hadipénztár kezelőjének kiadják másolatban, a többi pénz kezelő tisztviselő pedig a leirat egy-egy másolatát kapja meg" oly meghagyással teszi át, hogy azokat a városi pénz kezelő tisztviselőknek kiadván őket oda utasítja, misezrint, hogy a kezeiknél levő, vagy ezentúl beveendő fent irt fajú bankjegyeket gondosan meg vizsgálván a hamisitottaknak találandókat felterjesztés végett tüstént adják be." Helytartó Tanács 1846. december 31-i 5238. számú leirata. J!:^ 24 HBmL IV. A. 1011/e/89 - 27603/ 1846. számú helytartó tanácsi utasítás. "->' 25 Vö.: Balogh István: Cívisek társadalma (Debrecen, 1948) <C{ ;/ 407