A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

A mintavételi helyek növényzetének felmérését és értékelését roppant megnehezítette a vegetáció „fitocönológiai asztatizmusa", azaz e viszonylag kis kiterjedésű és erősen változó vízellátottságú, ill. vízutánpótlású medencék növényzetének vegetációs periódusonkénti különbözősége, továbbá a növényzet összetételében az egy vegetációs periódus alatt végbemenő, rendszerint a vízellátottság természetes vagy mesterséges úton bekövetkező megváltozására visszavezethető átalakulása a legtöbb mintavételi helyen. Öt mintavételi helyünk a 48. számú műút (Debrecen-Vámospércs É-i oldalán húzódó árokban található, a H/l, H/2, H/3 és H/4 az I. főfolyástól (vö. A tiszai Alföld. 1969, 68. ábra) balra, a H/5 pedig jobbra. Az árok mesterséges eredetű, a belőle kitermelt földet az útépítéshez használták fel. Összefüggő mélyedésként kíséri az utat, s fenékszintkülönbségei olyan csekélyek, hogy különálló vízterek (a fenti mintavételi helyek) csak igen alacsony vízállás alkalmával szigetelődnek el benne. Az árok menedékesen lejt az országutat keresztező I. főfolyás felé. A H/l és H/4 mintavételi helyek szintkülönbsége mintegy 0,6 m. A víz mélysége rendkívül változó, elsősorban a lecsapolási munkálatoktól függ. Az árkot az I. főfolyástól elválasztó emelkedőt ugyanis átvágták, s az átvágást - feliszapolódása esetén - alkalomszerűen tisztították. Az árokpartot - különösen az É-i oldalon - kisebb-nagyobb foltokban cserjések szegélyezik, elsősorban rekettye fűz (Salix cinerea L.], veresgyűrű som (Cornus sanguinea L.] és kőrislevelű juhar [Acer negundo L.) bokrokkal. A H/l mintavételi hely sekély (5-10 cm mély) vizű, asztatikus vízforgalmú, dagonya-típusú kisvíz, amelynek mederfeneke erősen árnyékos és növényzet nélküli; vastag, rothadó-korhadó törmelékanyagokban gazdag iszapréteggel. A H/2, H/3 és H/4 mintavételi helyek tipikus asztatikus vízforgalmú tömpölyök, amelyeknek gazdag mocsári növényzetét elsősorban a posvány sás [Carex acutiformis Ehrh.) és a keskenylevelű gyékény [Typha angustifolia L.] szép állományai alkotják. A H/5 mintavételi hely a szemisztatikus vízforgalmú tömpölyök jellegzetes típusa. Az ároknak ezt a részét is lecsapolóárok köti össze az I. főfolyással, fenékszintje azonban mélyebben fekszik annak vízszintjénél, s így lecsapolása is csak részleges lehet. Kiszáradását vizsgálataink ideje alatt nem észleltük, még csapadékszegény esztendőkben is találtunk benne kb. 30 cm mély vizet. Ezért feltételezhetjük, hogy vízutánpótlásában az olvadék- és csapadékvizeken kívül a talajvíz is szerepet játszik. Az árok közepén levő nyíltvizes foltot az érdes tócsagaz [Ceratophyllum demersum L.] és a keresztes békalencse (Lemna trisulca L.] dús alámerült állományai szövik át. A felszínen úszó hínárnövényzetet az apró békalencse (Lemna minor L.] képviseli, átlagosan 30-60° ()-os borításban. A nyíltvíz szegélynövényzetét az ágas békabuzogány (Sparganium erectum L. ( = S. ramosum Huds.)], a nád [Phragmites comunis Trin.) és a posvány sás [Carex acutiformis Ehrh.) szép kifejlődésű, csaknem tiszta állományai alkotják mozaikos elrendeződésben. A Debrecen-Nyírábrány közötti vasútvonal É-i oldalán többszörösen megszakított kubikgödörsor húzódik. Anyagukat a vasúti töltés építéséhez használták fel, s mivel a K-Ny-i irányú vasútvonal keresztezi a homokbuckagerincek ÉÉK-DDNy-i fő csapásirányát és a köztük húzódó mélyedéseket, a buckagerinceknél a kubikgödörsor rendszeresen megszakad. Összefüggő darabjai sem egységes mélységűek azonban, hiszen a hullámos terep miatt a töltésépítéshez felhasznált föld mennyisége is különböző volt, s ezért a buckaközi kubikgödörsorok is egymással csak többé-kevésbé összefüggő, változó mély38