A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Történelem - Székely György: A mezővárosi fejlődés kérdései a XVII. század közepéig

rara tábornok kétmilliós sarcot csikart ki belőlük. Környékét a tatár lovasok 1693-ban kirabolták. 1705 októberében a jegyzőkönyvi bejegyzés a debreceni városvezetés hagyományos érveléseként fenntartotta, hogy „Ez a város sok száz esztendőktől fogva tüzek, vizek, török, tatár, s több ellenségek közt főhajtással s maga alkalmaztatásával, mindenfelé való adómmal megmaradott." Ez a tudatossá vált magatartás a magyarországi késői feudalizmus megnehezedett városfejlődéséről is tanúskodik. Igaz, hogy a városon belül szokásos iparosok is feltünedeztek Debrecenben, újabb céhek alakultak s az ipari szakosodásnak megfelelően a céhek szétváltak a XVII. században. Az 1638-tól ismert debreceni Kádas-utca is ebbe a fejlődésbe tartozik. De mindez a századokra megnyúlt céhfejlődés jelének tartható. A mezővárosi fejlődés mindenesetre Debrecenben is kifejlesztette a népes és sokágú céhes ipart, s a XVII. századra a legények szervezkedését, a kontárok működését. Egyes jelei társulásoknak, vállalkozásoknak, paraszti háziiparosok függésbe vonásának is vannak. Mindez ugyancsak jellemzi a várost a jelentékeny pénzvagyonnal rendelkező városvezetők mellett. Ilyen viszonyok között lett végre 1693-ban szabad királyi város Debrecen. Kecskemét is sokat szenvedett a török világ utolsó évtizedeiben. 1663-ban a rendkívüli télben a szállások, ólak nád- és sásfedelét is feletették, mégis százával hullott a jószág. 1668-ig Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Halas oppidumok török adóját nem emelték, de félelmetes méreteket öltött egy új robot, az érsekújvári szekerezés és építés, amibe emberek is pusztultak, az állatok pedig számlálatlanul hulltak. 1684-ben a császári hadaknak járó kvártélypénz felől szorongatták, fenyegették felégetéssel Kecskemétet a császári hadvezetés megtiltotta Kecskemét, Nagykőrös, Hódmezővásárhely lakosságának, hogy Gyulára élelmet vigyenek. Thököly felhívásaira Kecskemét mégis küldött a gyulai várba élelmet, élőmarhát. 1688-ban a gyulai bég rendelte maga elé a kecskeméti és nagykőrösi tanács képviselőit. 1695-ben a császári parancsnokság a feladott Gyuláról a törökök elszállításához szegedi, hódmezővásárhelyi fogatok mellett Kecskemétről 89 szekeret 120 ökörrel fogadott fel. így érkezett el a mezővárosok népe a törökvilágból a Habsburg korszakba. Fejtegetéseimben a késői feudális kor fejlődésébe is belekalandozva próbáltam érzékeltetni a nagy mezővárosok életét, népének munkáját, osztályainak szellemét és jellemét. Úgy érzem, ez is hozzátartozott annak az országos jelentőségű helyzetnek a megértéséhez, amit a régmúltban is képviseltek. Termelési erőfeszítéseik, a lehetséges színvonalat megőrzött társadalmunk nagy szerepet játszott a hódoltság utáni élet újraindításában, a Rákóczi-szabadságharc magasra ívelésében. 368