A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Régészet, ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló)
Lunkához 33 közel Sust Ml szomszédjában az országúttól látható a cserjés mellett egy domb is van, melyet meg kellene vizsgálni, mert kinézési szerint mesterséges halom is lehetne. Az országúttól eltérve Rézbánya 35 felé tartánk. Igaz, hogy gyönyörűen árnékolt falukon mentünk keresztül. Az oláh nép még tiszteli itten a kocsin utazót; a házak födelei meredekek a hó miatt, és zsindelylyel vagy szalmával födvék. A rendesen, czifra bejárás fölött kivájt, teknőféle fa képezi a födelet. Mindenütt az ablakokon állanak az utasok számára a fris vizű korsók, melyekből mindenki egész úgy ihatik, mint az országutak melletti kutak cserpák-jaiból. Furcsának találtuk, hogy a vásárokra menő szekerek egyikéjén 8-10 férfi ül, a másikon pedig szintén annyi nő vagy leány, és ezt a nem iránti tisztelet jelének tekintik. Azt gondolok, hogy ilyen, félre fekvő helyeken csak lesz a régésznek mit feljegyeznie; de valamint Vaskohón, úgy a Keletre fekvő Rézbányán nagyon kevés volt az aratás, és az esős időben töltött útnak fáradalmai épen nem voltak megjutalmazva. Széles Farkas bányanagy úrtól vártunk némi felvilágosításokat; de ezek is leginkább újabb dolgokra vonatkoztak. így kérdezem,- hová lettek légyen azon hegedűk és fuvóhangeszközök melyeket a hirneves zenész, b. Patachich Ádámtól 30 az idevaló bányászok nyerték és sokáig bandaképen használtak is? mert a váradi régészeti múzeum számára kivántam elkérni; azonban azt haliam, hogy mind ezek 1864-ben már a belényesi cigányok által megvétettek. Kérdezem, hol van az archivum? de ez egyedül a bányászatra vonatkozik, 1750től kezdődik. A bányászok rendesen bánátiak, a néptörzs oláh. Régi neve Dombánya volt (Geréb Péter levele 37 szerint Domokos Váradi püspök 1501-ben kéri a sok aranyat, rezet, és ólmot hozott bányába Thurzó Jánost kiküldetni. (1. Keresztúri hirneves munkája 1.261.1.), mondják, hogy itten a Zöld Keresztnél, ahol a pénzverde állott, pénzeket is vertek. E pénzverdét Rupp Jakab szakmunkájának II. kötete 167. 38 és RRCC nem említi; D-ről írja, hogy e betűről bizonyost nem tudunk, I. jelentése kétes, O. bizonytalan, R. tán Rosnyót teszen? S így valamint D = Dombabánya úgy a kétes R. Rézbánya is ezen helyre vonatkozható lenne, ha egyáltalán okmányilag is bebizonyosulna, hogy e helyen, talán a megszorult erdélyi fejedelmek közt valaki rézpénzt veretett ! 39 A réznek tűz által való nyerése még 1851-2-ben a László-féle aknában dívott, a felső bányákban kalapáccsal és vassal dolgoznak; a salakmaradványok érczczé a kisebb kemenczékben olvasztatnak. A templom szép képe, mint állítják M. Theresia királynétól való. 40 Régészetre nézve tehát itt kevés volt a kilátás, vissza utaztunkban inkább a népiparra fordítók figyelmünket. Kimpány-Ъап egész fazekas falut találtunk/ 11 úgy mint a Lunka - Biharlonka - ma Lunca. Sust - Süsd - ma Sustiu Rézbánya - ma Báifa. Br. Patachich Ádám 1759-66. között váradi püspök. Zenekedvelő és -értő főpap. Zenekart szervezett és Haydn Öccsét, Michaelt, majd K. Ditterst hívta meg Váradra püspöki udvari karmesternek. A zenekari muzsikálás széleskörű megismertetése és elterjesztése céljából adományozhatta a rézbányai bányászoknak is a hangszereket. Geréb Péter 1499-1503. között nádor. Rupp Jakab: Magyarország ekkorig ismert pénzei. I. Árpádi koszak. II. A vegyes házakbóli királyok korszaka. (Budán, 1841-46.) Dombabányára vonatkozóan Kereszturin kívül más adatot nem ismerünk. Mivel a r. kath. templom 1780-ban épült (ekkor fejeződött be a királynő által támogatott váradi székesegyház építkezése is), feltehető, hogy az adományokból Rézbányának is jutott. Alsó- és Felső-Kimpány - ma Cimpani. K. Nagy is említi, hogy a felső-kimpányi lakosság cserépedény készítéssel és zsindely-horzsolással foglalkozik. (K. Nagy: Biharország I. 211.) 33 34 35 36 37 38 39 40 41 297
