A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

folyamat valamikor a XI. század második felében, esetleg utolsó negyedében játszódott le. Sikerült megfigyelnünk azt a jelenséget, hogy a honfoglaláskori temetők két rétegbe csoportosíthatók: az elsőbe azok tartoznak, amelyek a X. század elejével vették kezdetüket, azaz az első foglalókhoz tartoznak, a második rétegbe pedig azok, amelyek a X. század második felében kezdődnek. Ennek alapján arra következtettünk, hogy Hajdú-Bihar megye területén is nemzetségek szerint történt a megtelepedés, és ezt az első foglaláskor kialakult rendet a X. század második felében erőszakosan átszervezték. Az átszervezés első állomása a fejedelmi és hercegi udvarhelyek létrehozása volt (Szabolcs), amely átvezetett a fejedelmi magánbirtok megszervezésébe (Nádudvar) és végül a várszervezet kiépítésével be is fejeződött. A két utóbbi folyamat egyidőben csak más szervezeti keretek között történt. A XI. század elejére kiépült rendszer már a kezdetektől magában hordta felbomlása csíráit (birtokadományozások Aba nembeli Péter comes, a Gutkeledek, az egyházak számára), s ez a XI. század közepétől egyre gyorsuló ütemben folytatódott. A nagy birtokadományozások vezettek az új nemesi nemzetségek megerősödéséhez. A nemesi nemzetségek közül egyről sem bizonyítható, hogy a honfoglalás óta birtokosok a megyében. Az Ákosokról is csak annyi valószínű, hogy már a X. század óta itt élhettek. A nemzetségek falutelepítő munkájára alig néhány példát tudtunk csak találni, aminek talán az az oka, birtokaikat nagyobbrészt készen, lakókkal együtt kapták. Telepítő tevékenységük csak a későbbi időkben figyelhető meg. A IX. és X. századi népesség egymáshoz való viszonyát néhány falu területén sikerült megfigyelni. Az esetek nagyobb részében úgy látszik, hogy a IX. századi lakosság falvai mellé települt magyar közösségek elkülönült faluban éltek, néha két falunév él egymás mellett (Artánd-Rikachi). Az összeolvadás korán jelentkezik, esetenként a két etnikum ugyanazon településen belül is él (Herpály, Pata-Adám). Néhány falu esetében a régészeti leletekkel sikerült a korai birtoklástörténetet is megvilágítani (Artánd, Hajdúsámson, Hencida). A jobban kutatott vagy adatolt területen a falvak 3-4 kilométeres távolságban voltak egymástól. Attól természetesen még messze vagyunk, hogy egyegy évszázad keresztmetszetében ismerjük a településállományt és településhálózatot. Ehhez nemcsak teljes terepbejárás, hanem gyakran szondázó ásatásokra is szükség volna. Végezetül arról is kell néhány szót szólni, hogy a településtörténet további kutatása során milyen feladatokat szükséges megoldani. Felhasználásra vár a határjárások és a kéziratos térképek óriási adatanyaga, melyek segítségével meg lehet rajzolni a középkori falvak határait. Erre az alaptérképre kellene rávetíteni a régészeti objektumok (települések, temetők, malmok, hidak, földvárak, kolostorok stb.) pontos helyét és kiterjedését. A feladat bonyolultsága és sokrétűsége számos tudományág közreműködését tenné szükségessé. De maradandó eredményeket csak szervezett munkával érhetünk el. 252