A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

A vízforgalom asztatikussá válásával (lehet a természetes feltöltő szukcesszió és a lecsapolások következménye is!) a lápréteken a mohaszint fokozatosan elmarad, a sásoktól a füvek veszik át a vezérszerepet, s végül az Agrostion elemek előtérbe kerülésével a lápréteket a mocsárrétek váltják fel, amelyek ma Halápon a vizenyős, nedves területek (nagyobb lapályok, buckaközi mélyedések, árokpart-szegélyek) többségét borítják. Típusos állományai a mélyebb részeken az alföldi fehértippanos mocsárrétek [Agrostetum albae hungaricum Soó] különböző szubasszociációi [elsősorban a Magnocaricion elemek fokozatos visszaszorulása után kialakuló ~ caricetosum acutiformis Soó; a réti sás, Carex distans L. állományok, ill. a vele kevert ~ agrostetum (typicum Bodrogk.) és ~ poétosum triviális Soó), a magasabb, kevésbé nedves területeken pedig a Carex distans kiszorulásával a réticsenkeszes kaszálórétek [Festucetum pratensis hungaricum Soó). Homokpusztai rétek és gyepek A Nyírség xerotherm homokkötő és zárt gyepje úgy fajokban, mint társulásokban sokkal szegényebb, mint a nedves homoktalajok növényzete (vö. Soó R. 1939, p. 93.). A kezdeti (initiális) stádiumot jellemző pionír virágtalanok és a Mobilideserta körébe tartozó növényegyüttesek nem alkotnak önálló társulásokat. Az egyéves füvek előkészítő homokkötő társulása a rozsnok-gyep [Brometum tectorum (Kern.) Soó), amelyet elsősorban a másodlagosan befüvesedő buckák felszabadult homokján találunk. A gyep záródásával a szukcesszió következő stádiumaként a homokpusztai rétek [Astragalo-Festucetum sulcatae tibiscense Soó) jutnak uralomra, amelynek különösen a buckákat borító pusztai tölgyes pagonyain és tisztásain maradtak fenn szép állományai (8. kép). A homokpusztai rétek részben a földmüvelés, részben a legeltetés miatt fokozatosan eltűnnek, s helyüket kultúrterületek (szántóföldek, gyümölcsösök, szőlők), vagy a taposást, trágyázást jobban tűrő kötött, törpefüvű homoki legelők gyepje, a sovány csenkesz [Festuca pseudovina Hack. ар. Wiesb.) és a homoki pimpó [Potentilla arenaria Borkh.) társulása [Potentillo-Festucetum pseudovinae tibiscense Bodrogk.) veszik át, amelyben már elszaporodnak a gyomok, a mérges, szúrós növények. A mély talajvizü, extrém módon száraz és meleg mikroklímájú, kultúrhatásoktól érintetlen buckák ősi gyepje a jellegzetes nyírségi homokkötő társulás, a mészkerülő homokpusztagyep [Festuco vaginatae-Corynephoretum tibiscense Soó], amelynek Halápon különösen szép állományai tenyésznek. Foltjai viszonylag kis kiterjedésűek, a magyar csenkesz [Festuca vaginata W. et К.) és az ezüstperje [Corynephorus canescens (L.) Beauv.) szürke gyepcsomói révén azonban habituálisan is jól elkülönülnek környezetüktől, a tölgyes parkerdők között. Állományai esetleg az új befüvesedés egyik fázisaként is jelentkezhetnek, pl. az irtásterületeken. Zonális erdők A táj klimatikus viszonyainak megfelelően a feltöltő szukcesszió utolsó stádiumaként a Nyírség homokján zonálisan az alföldi tölgyes alakul ki, amelynek állományai egykor Halápon is nagy területet borítottak. Az emberi beavatkozás (erdőirtás, földművelés, legeltetés) mértéke azonban Halápon szeren22