A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

ló, Iráz.^

! Királyi szolgáltatónépek éltek Csőszin, Kovácsiban, Konyáron, Tárnokon, Mezőpeterden, Fegyverneken.

254 Közvetlenül királyi adományból nyert birtokokat az egyház: Ártánd, Csőszd, Kékes, Fejérszentmargita (Polgár mellett). Papegyháza (a Hortobágyon),

255 Gőz-Püspöki (Nagyléta és Esztár között)

256 Keresztes,

257 (Körösnagy) Harsány,

258 Megy er (Fúrta mellett),

259 Bors,

200 Részege (Pocsaj közelében)

261

. A királyi birtokon és az első foglaló nemzetségektől kisajátított fejedelmi földeken mindenütt ún. köznépi régészeti hagyatékot találunk (Szoboszló, Szovát. Nádudvar, Kovácsi, Konyár, Udvari, Lomb, Fejérszentmargita). Királyi adományból szerezte birtokainak jelentős részét a Gútkeled nemzetség is. Már a XI. században kezükre került Gut és (Nyír)Adony, ahol a nemzetség közös monostora állott. A szinte összefüggő óriási birtoktest többi része különböző idők szerzeménye. Bár e falvak többsége csak a XIII. század végén vagy a XIV. század elején tűnik fel, a bonyolult birtokosztásokból kiderül, hogy legkésőbb a XII. század végén is a kezükön volt, pl. Bagos, Nánás, Dorog, Sámson, Vid, Abrány, Bagota, Tedej, Bagamér, Cégény, Zelemér stb.

262 Az idegen földről származó nemzetségek közül királyi birtokból kaptak adományt a Hontpázmányok is (Berettyószentmárton, mellette Bocs, későbbi szerzeményeik Újmarja, Szalóksámson, Szomajom, Esztár, Guszár, Váncsod).

21

'^ Valószínűleg XI. század eleji királyi adományból származnak Aba nembeli Péter ispán birtokai is, melyeket 1067-ben a százdi monostorra hagyott (Hortobágy, Pród, Szandalék, Csege?).

264 Bizonytalan az Örsúr nemzetség Hadház körüli (Szentdemeter, Bigécs, KÖpcs), hasonlóképen a Katák (Zám), a Gyovadok (Gáborján, Szentpéterszeg, 253. A poroszló. Árpád-kori forrásaink pristaldusa, Kálmán király rendelkezése értelmében csak birtokos egyén lehetett. Bolla Ilona véleménye szerint a várszervezethez tartozók esetében a poroszlók valószínűleg várjobbágyok, a várszervezethez nem tartozók ügyében önálló birtokos szabad elemek. A várjobbágyok közül kerülhetett ki a lombi és nyéki poroszló, és valószínűleg az a két birtokos is várjobbágy volt, akik éppen foglalkozásuk nevét hagyományozták birtokukra. Bojtról gyanítható, hogy a nemzetségi szervezet letörése után várbirtokká vált. Udvari pedig nevében viseli a királyi birtokhoz való tartozását. Királyi adományból részesültek a Gútkeledek Túrsámsonban, s várjobbágyi eredetűek lehetnek a kisbirtokú irázi és kokadi poroszlók is. Györfíy Gy., történeti földrajz I. 632, 634, 640, 647, 658, 627.; Csonki D., i. m. I. 524. 531.; Zoltai L., települések 63., Bolla I., Ann. Univ. SB. 1 (1957) 100.; Ereky I., A magyar helyhatósági önkormányzat (Bp. 1908) I. 341.; Lederer E., A feudalizmus kialakulása Magyarországon (Bp. 1959) 162.: hivatkozik Imre király egy 1198-i oklevelére, mely szerint pristaldusnak centuriot küld ki. A Hajdú-Bihar megyére vonatkozó adatok szerint tehát mindazokon a településeken, ahol poroszló élt, valószínűsíthető a területnek várhoz való tartozása, s ez által a poroszlónak, mint várjobbágynak, a jelenléte visszautal a falunak a várszervezethez való tartozására. 254. Heckenast G., i. m. 11, 110, 107, 125, 10.; Jakó Zs., Bihar megye 319-20. 255. Györffy Gy., történeti földrajz 576, 595.; Szentpétery l.. Reg. Apr. II. 123.; Módy Gy., Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata 176.; 256. Györity Gy., történeti földrajz I. 620. 257. Uo. 632-33. 258. Uo. 624. 259. Uo. 642. 260. Uo. 605. 261. Uo. 657. 262. Györííy Gy., történeti földrajz I. 576.; Módy Gy., Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata 177-78. 263. Györffy Gy., történeti földrajz I. 576. 264. Wenzel G., ÄUO I. 24-27. 244