A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

metőik egymástól alig 1-2 km távolságban helyezkednek el homokdombok déli és délnyugati oldalán. Amennyiben a temetők elhelyezése tükrözi települési rendszerüket, akkor egy viszonylag tagolt, a szeges-szeres településekre emlékeztető lazább szerkezetű falutípus köthető hozzájuk.

222 Gazdaságuk alapja az állattenyésztés, a rideg marha, a juh, és főleg a ló. A földművelést a nemzetségek elszegényedett népe űzi csupán. A fegyverforgatásra alkalmas, szabad harcos elem alkotja a külföldi hadjáratok ütőképes hadseregét. A sírjaikból előkerülő nyugati pénzek jelzik, hogy a hadizsákmányból bőven részesedtek, és őket illette a vásárolt béke fejében küldött évi adó egy része is. A katonáskodás alkotta életelemüket, ez volt felemelkedésük és meggazdagodásuk alapja. A zsákmányolt nemesfém java része ötvöseik kezén a honfoglaló magyarság művészi tárgyaivá változott át, pompás és előkelő külsőt kölcsönzött nekik. A harcos nemzetségfők, törzsfők, később a fejedelem illetőleg dux katonai kíséretét alkották. Hajdú-Bihar megye területének a Tiszalök-Debrecen vonaltól délre eső részéről döntő többségben ún. köznépi temetőket ismerünk. A jelentősebb és jellegzetes lelőhelyek közé tartozik Üjtikos, Nádudvar-Töröklaponyag, Kába, Hencida, Konyár, Bakonszeg, Ártánd, Sárrétudvari és talán Hajdúdorog. A későbbi, XI-XII. század fordulójára keltezhető templomkörüli temetők leletei azonosak a köznépi anyaggal. Ez arra utal, hogy lakóik a köznépből kerültek ki. A köznépi temetők esetében kérdéses betelepítésük kezdetének időpontja, mert a X. századi keltezés még nem sokat mond. A X. században minden évtized rendkívüli jelentőséggel bír, s ha sikerül kimutatni egy-egy köznépi temető nyitásának későbbi kezdetét, menten felvetődik a kérdés: kik voltak az első foglalók a kérdéses területen? A kutatottság mai fokán csak ritkán tudunk erre választ adni. Az valószínűnek látszik, hogy a X. század második felében, főleg végén megnyíló köznépi temetők nem mindenhol az első foglalók népszaporulatával kapcsolatosak, hanem új telepesekkel. Ez azonban a nemzetségi viszonyok felszámolását is jelenti az adott területen. A köznépi temetők legnagyobb része, jelen ismereteink szerint, a X. század végén nyílik. Csak kivételes esetekben tudjuk azokat a X. század elejétől keltezni: pl. Hencida, Ártánd, Magyarhomorog. Ennek alapja az, hogy bennük klasszikus honfoglaló, vagy X. századi leletes sírok voltak. Ha ilyen lehetőségünk nincs, akkor a XI. századi pénzek és az S végű hajkarikák megléte vagy hiánya, a temetőn belüli elterjedése segítségével lehet a X. századi részeket kiválasztani. Ha a XI. századi pénzek hiányoznak, akkor legtöbbször csak az S végű hajkarika hiánya vagy jelenléte segítségével keltezhetjük a temetkezéseket. Ennek az ékszertípusnak az időrendje már két évtizede ismert, és azóta többé-kevésbé elfogadottá vált. Ha ez az időrend rossznak bizonyul, akkor az eddig XI. századinak meghatározott temetőrészek új időrendje egyszerűbbé tenné a problémák megoldását. Ha azonban nem kell rajta változtatni, akkor olyan kérdésekkel kell szembenézni, amelyek mai ismereteink mellett megoldhatatlannak látszanak. Nem képzelhető el ugyanis, hogy nagyon sűrűen és alig-alig megszállt területek váltogatták volna egymást az ország belsejében (kivétel a földrajzi adottságok miatt lakhatatlan terület: mocsár, kiterjedt erdőség, hegység stb.). Jakó Zsigmond Bihar megye benépesülését még ilyen formán rajzolta meg. 222. Sajnos legfontosabb szállástömbjeiken nem végeztek terepjárást a települések felkutatására. 237