A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

temető kerámiája különbözik egymástól. De figyelemre méltó, hogy a magyar településekre jellemző orsókarika mellett megtaláljuk az avarkor jellegzetes formájú, kettőskonikus orsógombjait is. Lehetséges, hogy Rikachit a szomszédos Zomlin szláv lakossága nevezte el. Minden esetre a névadó és átörökítő közösség jelentős számú lehetett, ha a nevet több századon át meg tudta őrizni. Valószínűleg csak a tatárjárás után, mindkét település elpusztulása után költözött össze a két település lakossága, most már a magasabban, tehát kedvezőbb helyen fekvő IX. századi és egyben mai falu helyére. Ezek után is homályban maradnak a IX. századi avar és bolgárszláv lakosság településviszonyai. A bolgárszlávnak ítélt leletanyag csupán arra enged következtetni, hogy a IX. századra utaló szláv helynévi anyag velük kapcsolatos (Szandalék, Pocsaj, Zomlin, Esztár, talán Rikachi stb.). A IX. századi bolgár megszállás bolgár elemét véljük felfedezni Debrecen esetében. Debrecen kialakulásának kérdése mind a mai napig vitatott. Nincs egységes vélemény nevének eredete kérdésében, a település korai magjának helyét illetően. Kialakulásának kezdetét sem tudták ez ideig meghatározni. Ennek fő okát abban látjuk, hogy nem fordultak a régészeti leletek szolgáltatta adatokhoz, pedig azok már Zoltai életében is rendelkezésre állottak. Debrecen honfoglalás kori létezését Zoltai is valószínűnek tartotta.

210 Németh Gyula névmagyarázata után inkább honfoglalás utáni kialakulását fogadták el.

211 Zoltai a Paptava (helyén ma a Déri Múzeum áll) környékére lokalizálta a legősibb települést, Balogh István pedig a Domb utca és Nagytemplom közötti részre.

212 Régészeti leletek azonban egyik feltételezést sem támogatják. Jellemző, hogy a jelenlegi nagy épületelemgyári házak alapozásánál, amelyek pedig mindkét helyen nagy területen a szűzföldig engedik a rétegsorokat vizsgálni, még középkori cserepek sem kerültek elő. Ugyanakkor a régi lóversenytér melletti rokkant telepről IX. századi bolgár kerámiát ismerünk,ami azt jelenti, hogy itt a IX. század második felében település lehetett. IX-X. századi település volt a Nagyerdőn és a Nyúláson a transzformátor telep környékén, amelyhez a Böszörményi út végéről származó település nyomok is hozzátartoznak. Mindkét település területéről későbbi leleteket is ismerünk. Tehát eddig két biztosan IX. századtól keltezhető település és egy feltehetően telepre utaló IX. századi, nagyon jellegzetes bolgár edénytöredék jelzi Debrecen IX. századi előzményeit. A legkorábbi magyar település is a X. századtól veszi kezdetét. A régi baromvásártér mögött, a Hajdúnánás felé menő vasútvonaltól keletre fekvő dombokon X-XI. századi település maradványai kerültek elő. A leletek közül a legjelentősebb egy hengeres nyakú, vízszintes hornyolatokkal tagolt, gömbölyű testű edény nyak és válltöredéke, 210. Zoltai L.. települések 14. 211. Melich ]., MNy 6 (1910) 243-46. elvetette az addigi szláv helynévmagyarázatot. Már Zoltai (települések 4.) említi, hogy Németh Gy. törökből magyarázza Debrecen nevét. Láthatólag hajlik is erre az álláspontra. Németh Gy., MNy 21 (1925) 273-74.; Ua., Klebelsberg Emlékkönyv (Bp. 1925) 139-41. Györííy István szintén Németh Gy. véleményét fogadta el: Föld és Ember 9 (1929) 15.; Balogh I., Arch. Ért. 80. (1953) 148 az eredet kérdésében nem foglal állást. Németh Gyula később is helyesnek találta korábbi véleményét: A honfoglaló magyarság kialakulása (Bp. 1930) 279., és UAlt. Jahrbücher 33 (1961) 124-27. Legújabban Kiss L. MNyelvőr 94 (1970) 339. szintén török eredetűnek tartja. 212. Zoltai L., települések 14.

; Balogh I., Arch. Ért. 80 (1953) 145.; Balogh L, Debrecen, (Bp. 1958) 10., 13. Sápi L., Debrecen település- és építéstörténete. (Debrecen, 1972) 10-12. 234