A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.
d) A régészeti leletek településtörténeti értelmezése A továbiakban adattárunk segítségével megkíséreljük Hajdú-Bihar megye területének Árpád-kori településtörténetét vázlatosan áttekinteni. Mivel gyűjtésünk esetleges, helyenként a fő vonalakat sem tudjuk felvázolni. Máshol a fontos részleteket nem tudtuk megfigyelni. Adatsoraink hitelességének megfelelően bizonyos területeken nagyobb bepillantást nyerünk a régi településviszonyokba, máshol alig, vagy egyáltalán nem lesz lehetőségünk bővíteni korábbi ismereteinket. A honfoglaló magyarság az általunk vizsgált területen a IX. század végén gyér lakosságot talált. Ez a ma már közhelyszerű megállapítás a nyelvészeti kutatások eredménye. Melich János és Kniezsa István a szláv eredetű helynevek alapján következtettek a IX. századi lakosságra. Régészeti módszerekkel azonban nem lehetett kimutatni a későavar és honfoglaló magyarság emlékei között álló, mindkettőtől eltérő tárgyi hagyatékot. Korábban ugyan szláv eredetűnek vélték a X-XI. századi magyar köznépi emlékeket (ún. bjelo brdoi kultúra) 202 de bizonytalan volt időrendjük. Mivel az anyag legnagyobb része XI. századi magyar pénzekkel együtt került elő, azt tartották, hogy a X. század végétől keltezhető. A későbbiekben bebizonyosodott, hogy a köznépi anyag a X. század elejétől a XI-XII. század fordulójáig folyamatosan kimutatható, másrészt viszont az is, hogy nem tartalmaz kizárólagos etnikus sajátosságokat." 01 A IX-X. századi szláv lakosság kérdésére nem adtak egyértelmű feleletet azok a X. századi temetők sem, amelyek szláv nevű helységek területén kerültek elő. 20 ' 1 Már Kniezsa István felhívta a figyelmet arra, hogy a helynevek nem a helységek névadó ősének nyelvére, hanem a környező lakosság nemzetiségére jellemzőek. 20 ' Tehát szláv nevű helységeink nem feltétlenül szlávoktól lakottak, még azok sem, melyeknek IX-X. századi eredete kétségtelennek látszik. Ellenben a falvak környezetében kellett szláv népességnek élni. Az eddig felgyűlt IX-XIII. századi anyag vizsgálatával azonban sikerült egy olyan leletcsoportot kimutatni, amely a IX-X. századi szláv helynevek időrendjét és eredetét is segít megvilágítani. Ez a IX. századi réteg bolgárszláv eredetűnek látszik, amely a helyi későavar lakosság anyaga mellett, de attól elkülönítve jelentkezik. A legjellegzetesebb emlékek Debrecenből, Ohatról, Hajdúböszörményből és Artándról származnak. A IX-X. századi településviszonyok bemutatására Ártánd látszik a legalkalmasabbnak, mert viszonylag jól kutatott terület. A VIII-IX. században Ártándon jelentős nagyságú avar település volt. A mai tsz-központ (régen Róth tanya, majd Állami Gazdaság sertéstelepe) területéről olyan avar temető ismeretes, amely a VI-VII. század fordulójától a IX. század közepéig, esetleg végéig használatban volt. 20ü A későavar temetőtől kb. 300 m-re nyugatra és a falu központjától délnyugatra kb. 500 m-re 202. Összefoglalóan a kérdésről Szőke В., Arch. Ért. 86 (1959) 32-47.; Ua., A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. RT 1 (Bp. 1962) 9. 203. Szőke В., uo. 204. Török Gy., Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. Arch. Hung. 39 205. Kniezsa I., Domanovszky Sándor Emlékkönyv (Bp. 1937) 333-337.; Ua., Száz. 81 (1947) 292.; Szabó I., A falurendszer kialakulása 137. 206. Cséplő P., Arch. Ért. 16 (1896) 412-16., Sőregi ]., DMJ 1930. 79. A nagy kiterjedésű temető késői szakaszának 270 sírját Kralovánszky Alán, K. Éry Kinga, Módy György, Makkay János és Nemeskéry János mentette meg 1956-57-ben. A temető anyaga a Déri Múzeumban, közöletlen. A legkésőbbi sírokat a X. századra keltezi Kralovánszky A., Rég. Füz. 1/9 1958. 35. 232
