A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Régészet, ókortudomány - Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye IX–XIII. századi településtörténetéhez. II.

települések is, amelyeknél nem valószínű a IX. századi eredet. Ezeknél a kerámia típusa annyira különbözik a IX. századi késő avar kori kerámiától, hogy csak bizonyos fokú leszármazást tételezhetünk fel, bizonyos jegyek továbbélését. Egyben észrevehető rajtuk a honfoglaló magyarsággal megjelent kerámiatípusok hatása is. Az ilyen kerámiával keltezett X-XIII. századi települések közé tartoznak Alsójózsa-Kiskert (1. lh.), Bojt-Erdőoldali szőlőskert (16. lh.), Bojt-Kékes (17. lh.), Debrecen-Ondód (35. lh.), Hajdúbagos-Szőlőskert (54. lh.), Hajdúböszörmény-Hetven (56. lh.), Hajdúböszörmény-Strázsahalom (58. lh.), Hajdúhadház-Sz. Kiss G. tanya (66. lh.), Hajdúhadház-Cégény (68. lh.), Hajdúnánás-ifj. Banga tanya (70. lh.), Hajdúsámson-Csemetekert (74. lh.), HencidaZöldfa u. (75. lh.), Konyár-Papfénekese (84. lh.), Nagykereki-Temetőbokra (93. lh.), Nagyléta (96. lh.), Polgár-Kenderföldek (105. lh.), Űjtikos-323-as hp. (112. lh.). A honfoglaló magyarság megjelenésével, gyakorlatilag a X. századdal, új kerámiatípusok tűnnek fel a Kárpát-medencében. Eredetüket tekintve valószínűleg különböző etnikumokhoz tartozhattak, de a X. században lényegében véve a magyarság minden rétegénél és területileg is általánosan elterjedtnek mondhatók. Elsőként egy rendkívül ritka és a szakirodalomban még szinte ismeretlen típussal kezdjük ismertetésünket.

32 A megközelítően gömb alakú, korongolt edények magas hengeres nyakát vízszintes hornyolatokkal díszítették. Csupán egyetlen esetben ismerünk telepről származtatható töredéket (Debrecen-Baromvásártér, 20. lh.), az összes többi darab sírokból származik (Bély, Ágcsernyő, Hajdúsámson stb.).

33 A késő avar kori formákat és díszítést őrző fazekak nyúlánkabb, tojásdad alakú fő típusával szemben a X-XI. századi magyar fazekak zömök formájukkal tűnnek ki. A sírokból ismert darabok ezen felül még kis méretűek is. Az edények magassága gyakran megegyezik a szájátmérő méretével, vagy alig valamivel kisebb csupán.

34 A korábban általános, sűrű, 4-5-6 vonalból álló hullámvonalköteges díszítés már nagyon ritkán fordul elő, s az is inkább az edény vállán található.

35 Gyakori azonban az 5-6 mm távolságban körbefutó karcolt vonaldíszítés, mely az edény vállától az alsó harmadáig terjed, a sűrű vonalakban körbefutó fogaskerékszerű tárggyal benyomott minta, az egymás alatti nagyobb közzel bekarcolt körbehaladó hullámvonal. Előfordul a kettő vagy három vonalból álló párhuzamos vonal- és hullámvonalköteg is. Gyakori a nyak alatt és a vállon ferdén bekarcolt vagy körömmel bemélyített díszítéri is (ez utóbbi esetben a benyomott minta szinte kivétel nélkül a bal hüvelykujjal való készítésre utal. Ezért valószínűbb, hogy csak az irodalomban begyökerezett rossz kifejezésről van szó). Az edények anyaga homokkal, csillámmal, ritkábban durva kvarckavics szemcsékkel soványított. Színük sötétbarnától sárgásszürkéig változó. Formájuk, mint a kézi korongon készült edényeké, eléggé szabálytalan. Változatos a perem kialakítása is. Sokkal ritkább a ferdén levá32. Lásd 28. jegyzet, és Kiss A., MFMÉ 1969/2. 177. 33. Mesterházy K., A honfoglaló magyarság keleti típusú kerámiája. FA 26 (1975). 34. Parádi N., Technikai vizsgálatok népvándorláskori és Árpád-kori edényeken. Rég. Füz. Ser. 1/12. 1959. 25.; Ua., Arch. Ért. 90 (1963) 222-23.; Ua., A nagykanizsai Thury György Múzeum Jubileumi Emlékkönyve, Nagykanizsa 1972. 239-62. 35. Parádi N., Arch. Ért. 90 (1963) 223. 217