A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

kör ingadozása közepes, átlagosan 2-3 m, mivel azonban a talajvízszint a felszínközeiben fekszik, csapadékosabb esztendőkben (különösen kora tavasszal, késő ősszel és télen) igen nagy területek kerülhetnek víz alá, míg szárazabb években (főleg nyár végén és ősz elején) a terület szinte homoksivataggá változik (Rónai A. 1961, p. 58-60.). Az 1892-ben megkezdett lecsapolások előtt a Nyírség területén a meleg és száraz mikroklímájú homokbuckák közötti mélyedésekben és laposokban igen sok volt a kisebb-nagyobb tócsa (2. kép), tömpöly, mocsár és láp. Ezért vált szükségessé a sűrú belvízlevezető csatornarendszer (teljes hossza a Nyírségen mintegy 2400 km) kiépítése, amely különösen a Nyírség D-i részét hálózza be gazdagon (Borsy Z. 1961, p. 165.). Annak ellenére azonban, hogy a „nyírvizek" nagy részét lecsapolták, a homokvonulatok között még ma is igen sok vízzel borított erdőrész (3. kép), a vizenyős rét és az időszakos kisvízfolyás. A Nyírségnek élő vízfolyása alig van, a mai vízerek nagyobbrészt mesterséges csatornák (4. kép), s a nyílt víztükrök többsége is ember által kivájt mélyedés, kubik- vagy vályogvetőgödör. A Nyírség vizei - kémiai karakterüket tekintve - Järnefelt, H. és Maucha R. (vö. Maucha R. 1947, Woynárovich E. 1941) víztipológiája szerint többségükben ß-limno-, Ca-HC0

3 típusúak (3. ábra), a magas talaj vizű sávban képződött vízterekben, ill. azok lecsapolóárkaiban azonban a Na is kiterjedten jelentkezik („szikes-jelleg"), és a víz a-limnotípusú is lehet (vízkémiai analíziseink eredményei szerint pl. a halápi I. főfolyásban, amelynek vizéből 9,36 mg/l C0

3 -t mutattunk ki). Kléh Gy. és Szűcs L. (1954) adatai szerint az átlagos nyírségi talaj vízösszetételre a következő adatok jellemzőek (Than-féle egyenérték %-ban kifejezve): Ca++ 67, Mg++ 27, K+ + N+ 5, egyéb kationok 1; HCO

H

— 90, Cl- 5, SO4 4, egyéb anionok 1. Az összes szárazanyag 468 mg/l, a szabad szénsav mennyisége 18 mg/l, a lúgosság 6 W°, az összkeménység pedig 20 NK°. A felszíni vizek pH-ja általában gyengén lúgos (7-8 közötti) összsótartalma általában alacsony [300-1000 mg/l], oxigénfogyasztása a gazdag törmelékfelhalmozódás és az intenzív bomlási folyamatok miatt magas [9-25 0

2 mg/l - KMnO/

(-fogyasztásban mérve]. A kisebb sótartalomból adódóan az összes keménység is közepes [15-25 NK° közötti]. Oldott 0

2 és szabad C0

2 forgalmuk a gazdag szerves töremlékfelhalmozás és a dús vízi- és mocsári növényzet miatt általában szélsőségesen ingadozó. Tetejükön gyakran finom, irizáló vas(III)hidroxid-hártya képződik (Rheinheimer, G. 1971, p. 140.). Vastag iszaprétegüknek rendszerint csak a felső néhány mm-ében uralkodnak aerob körülmények, az intenzív gázképződés (főleg kénhidrogén és metán) jellemző. Növény- és állatvilág Soó R. (1964, p. 123.) szerint a Nyírség homokvidéke „az Alföldnek tájképileg és növénytakarója szempontjából egyaránt legváltozatosabb tája", ahol látszólag ellentétes jellegű társulások, mint acidofil homokpuszták és homoki rétek, pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek, montán elemekben gazdag tölgy-kőris-szil ligetek, „glaciális elemeket" rejtő rekettyefüzesek és babér-fűz-nyírlápok, magassás-, zsombék- és semlyéktársulások, láprétek, mocsárrétek és szoloncsák szikesek stb. tenyésznek egymás mellett. S bár a százados terebélyes tölgyesek helyét mindinkább akácosok foglalják el, a buckákon a pusztai virágok sokaságát az ekeföldek váltják fel, az egykori lápok, rétek helyén gabona hullámzik, mégis a Nyírség őrzi hírmondóit a történelemelőtti idők tájké2 Déri Múzeum 17