A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról

ingadozik, a legtöbb csapadék júniusban hull (Borsy Z. 1961, p. 84-87.). Uralkodó szele az ÉK-i és a D-i (Borsy Z. 1961, p. 71-76.). Hidrográfiai viszonyok A terület vízháztartása a lefolyásra nem kedvező. Az évi átlagos vízhiány mértéke tekintélyes, a Nyírség D-i peremén már meghaladja a 125 mm-t. A lefolyás fajlagos értéke D-ről É felé haladva 0,5-1,5 l/sec • km

2

, az évi átlagos lefolyási tényező pedig 5-10%-os (vö. A tiszai Alföld. 1969, p. 234.). így vizei túlnyomórészt asztatikus (időszakos), esetenként szemisztatikus (változó) vízforgalmúak. A talajvíz egészen közel van a felszínhez, átlag 2-3 m mélyen, sőt egyes foltokon 2 m fölött, s általában követi a domborzat vonalát. Mivel a felszínközeli talajvíztartó rétegek csaknem kizárólagos vízutánpótlási forrása a csapadék, a talajvízállás sokszor eltér az átlagos talajvízszinttől. A talajvíztü\ 2. kép. Szemisztatikus vízforgalmú tócsa 15