A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1974 (Debrecen, 1975)
Természettudomány - Aradi Csaba–Dévai György–Fintha István–Horváth Klára–Bancsi István–B. Tóth Mária–Ötvös János: Tanulmányok Haláp élővilágáról
A gyepszint jellemző fészkelője az erdei pityer, mely nem is annyira mennyiségével, mint inkább egyenletes eloszlásával tűnik ki. Szembeötlő az odúlakók oly nagy száma, mit más erdők hasonló állományaiban nem tapasztalhatunk. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a valamikor itt élő tölgyesek kiirtása után az azokból kiszoruló cinegék, harkályok, seregélyek zöme az akácosokba, mint csaknem egyetlen rendelkezésre álló biotópba települt be. Az odúlakók megjelenését az is elősegíti, hogy sok a vágáskort megért (vagy túlhaladott) állomány, hol az öregedő törzsek bele korhad, könnyen üregesedik. Leginkább a buckák tetején lelhető fel a tölgyes-aljövényzet maradványaként ittmarad cserjés, melynek tagjai (Crataegus, Prunus spinosa) eredeti habitusukat elvesztve alacsony fák képét adják. (Ilyenek az 1.* képen is láthatóak.) Mindig találunk itt rigó-, vagy fülemüle fészket (1. 7. kép). E nagy kiterjedésű akácosoknak a Hortobágytól délre eső erdőkhöz képest új költő faja a léprigó. Jelenléte talán klimatikus okokkal is magyarázható. Általánosságban 5-6 m magasan, vastag ágak elágazásába rakja fészkét, időszakonként erősen ingadozó számban. Egyes években alig akad egy-két pár, máskor szinte legközönségesebb madarává válik e területeknek. A koronaszintet csupán a szarka és fészkeibe időnként beleköltő erdei fülesbagoly lakja (lásd 8. kép). A szarkafészkek települési sajátosságaira a tanyák környékének tárgyalása során még visszatérünk. G) A kultúrerdők lényegesen kisebb kiterjedésű állományait (összesen 12%-ban) a fenyvesek adják. (Lásd 14.* kép.) A 6. táblázat adatai a kiterjedtebb, átlagosan 3 m-nél magasabbra nőtt állományokra vonatkoznak. Fészkelő fajokban a legszegényebb területek, mindössze néhány gerle és kevés szajkó jellemzi őket. Idősebb fenyveseket nem is találunk Halápon. 5. kép. Akácosban megmaradó cserjésfolt, mely a valaha itt élő tölgyes emléke 143