A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Módy György: Szoboszló és környéke a XI–XIII. században

és Sőregi egyaránt a kettős Bárány halmon gyanították. Zoltai a templomhelyet pontosan meglelte a halomtól kissé keletre (16-22. jegyzet). A kötelesi puszta 1788. évi térképen feltüntetett Kornyu szék, valamint a többi általunk használt térképen talált Kornyó, Kornyói osztály, Kornyó halom helynevek pedig egy feltehetően kései prédium emlékét őrizték meg, melynek faluhelye az 1407-ben említett Kornyóhalmon lehetett (23. jegyzet). Angyalháza pusztát a szoboszlóiaik a debreceniekkel együtt a XVII. század első harmadában részenként zálogba vették, végül 1700-ban a szoboszlóiak Hegyesen zálogolt részeikért cserébe megkapták a debreceni részbirtokot. Az angyalházi puszta határa egybeesett a falu XVI. századi határával. Angyalhaza-Szomajom középkori faluhelyét, a templom és a templom körüli temető helyét az angyalházi szárnyékerdő délkeleti sarkánál a Déri Múzeum munkatársai 1963 nyarán pontosan fellelték (24-26. jegyzet). Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a vizsgált területen ne lett volna még több X-XI. századi kisebb-nagyobb, különböző rangú szálláshely, illetve falumag. Ezt majd újabb és alapos régészeti terepbejárás döntheti el. Ugyanakkor az sem bizonyos, hogy a fent ismertetett falvak és a Kornyó néven megismert prédium a terület megülése óta ugyanazon a faluhelyen és külső határok között éltek, melyekre elsősorban is a XV-XVI. századi állapot renkonstruálásából következtethettünk. A táj mindenesetre igen alkalmas volt a honfoglaló magyarság szálláshelyei és gazdálkodása - halászat, vadászat mellett elsősorban az állattartás és majd a XI. századtól jelentőssé váló földművelés - számára. A lassú folyású, szeszélyes nagy kanyarulatokat leíró Kösély, illetve kiöntései és mellékvizei természetes védelmet nyújtottak a régészeti, történeti és helynévkutatás alapján is bizonyosan X-XII. századi megülésú falvaknak. Régiségüket a kutatás az első okleveles említéstől függetlenül már eddig is bizonyította. Ilyenek a Kösély mellett keletről nyugatra haladva Sáránd (első okleveles említése 1219), Szovát (1213), Köteles (1317), Szoboszló (1075), Sziget (1310), Korpád (1346), Sétér (1407) és Nádudvar (1213). Amikor ezek a falvak a tatárjárás után újjáéledtek s a XIV. századtól már külső határuk kiterjedésére is vannak adataink, jellemző, hogy a határuk a folyó mindkét partjára átterjedt. Bizonyos, hogy ez a XI-XII. században is így volt, hiszen a magyar falufejlődés kezdetén sokkal nagyobb határa volt az állandósuló településeknek (27-28. jegyzet). II. A településrendszer megszilárdulása, a tatárjárás pusztítása, falvaink a XIV. század elejéig Szoboszló első említését az I. Géza által 1075-ben alapított garamszentbenedeki apátság elveszett eredeti alapítólevelének II. Endre 1217. évi átíró és megerősítő oklevelében találjuk. A monostornak adományozott különféle vámjövedelmek között szerepel Szoboszlóvásár királyi vásárvámjának a fele. III. Ince a monostort 1209-ben megerősítette birtokaiban és jogaiban. Bullájában a szoboszlói vásárvámot „tributum fori de Sobozlou" jelöléssel találjuk meg. Györtty György véleményét osztva nem látjuk valószínűnek, hogy itt egy X. századi etnikai vásárhely alakult volna ki, a Kniezsa István által Debrecen és Szoboszló környékén feltételezett nagyobb szláv szórvány és a magyarság árucseréje lebonyolítására. A hét napjairól elnevezett vásárhelyek döntően csak a XI-XII. században jöhettek létre, amikor a királyi várszervezet már országszerte őrködött a belső forgalom biztonságán. Kutatott településünket az 1075. évi említés után jelenleg ismert forrásaink csak Szoboszló néven szerepeltetik. Neve tehát nem állandósult a XIII. században elvárható Szoboszlóvásár vagy Szoboszlóvására alakban. Az első tartósan megült itten itelepülést talán már a XI. század elején a korai Árpád-korban eléggé elterjedt szláv eredetű Szoboszló nevet viselő személyről nevezték el. Ez viszont sem a névadó, sem a település első lakóinak etnikumára nem utal. Névadástörténeti kutatásunk bizonyította, hogy majdnem kizárólag csak a magyarság helynévadásában fordulnak elő a XIII. század első felével bezárólag a csupán személynévből keletkezett helynevek. A falunak a fejedelmi-királyi magánbirtok, de méginkább a királyi várszervezet itt lakó tisztje adhatott nevet (29-34. jegyzet). Alátámasztja ezt, hogy a Váradi Regestrum egyik 1214. évi esetében Szoboszlóval, mint a kolozsi várispánság tartozékával találkozunk, éppenúgy, mint a szomszédos Nádudvarral a Váradi Regestrum egy 1213. évi esetében. Györtty György mutatott rá, hogy Bihar és Szabolcs vármegyék határán azért kaptak a kolozsi és dobokai várispánságok várbirtokokat, hogy ezek őrizzék a szalacsi sótároló helytől Szolnokig vezető út itteni biztonságát. Bizonyos, hogy a X. századi nemzetségi szálláshely faluvá, majd vásáros hellyé fejlődését ez indította el. Az eredeti nemzetségi szállásföldek birtoklási rendszere a X. század végére annak nyomán változott meg, hogy az erősebb nemzetségek hatalmuk alá vonták a gyengébbe199