A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Régészet - Patay Pál: A csíkszentkirályi bronzserpenyő

4. kép. Részlet a csíkszentkirályi serpenyőről. A fogantyú felillesztése az edénytesthez — belülről A bogrács (Ltsz. IV. 1904/36-1) a Merhart-féle B

x típusba tartozik (8-9. kép), így kora az általános vélemény szerint a HBi időszak. (A hejőszalontai példánnyal kapcsolatban megemlítettük ugyan, hogy a típus valószínűleg már a HA2 időszakban megjelenik.

11

) Amíg azonban a serpenyő és a csésze, ha nem is vadonatúj, de feltétlenül ép állapotban került a földbe, addig a csíkszentkirályi bográcson többrendbeli javítás nyoma látszik. E javításokkal minden bizonnyal erősebb igénybevétel, huzamosabb használat által előidézett sérüléseket hoztak helyre. Így ellátták új fenékkel, amit 12 szegeccsel erősítettek a feltehetőleg kilyukadt és kivágott régi helyére. Ügyszintén az egyik ikerakasztó bal fele is letörött az idők folyamán. Ezt egy egyes akasztóval helyettesítették. Mivel ennek méretei nem egyeztek az ikerakasztóéval, felerősítéséhez csak az egyik meglevő szegecslyukat tudták felhasználni; az alsó és a jobb szára számára újakat ütöttek az edény testén. Ütöttek még egy további szegecslyukat is, de ezt nem használták fel (lehetséges, hogy eredetileg az új akasztó helyét a középső régi szegecslyukból kiindulva akarták kijelölni, de elmérte magát a mester). Ezt az új akasztó teste fedi. A régi akasztó feleslegessé vált bal alsó szegecslyukát viszont, hogy azon az edény tartalma ki ne folyjon, még az új akasztó felerősítése előtt egy laposfejű szegeccsel eltömítették. Idővel az új akasztó füle is letörött. Ennek pótlására egy egyszerű huzalt fűztek egyfelől az eredeti akasztó üresen maradt középső szegecslyukába, másfelől a még megmaradt jobboldali fülébe. (Ez a fül csak a megtalálás után törött le,- lásd az első publi11 Patay P., Arch. Hung. 21. (1969) 202., 204. 85