A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

A harmadik életnap (31. kép): a pehely füstszürkére sötétedik. A kézevező fedőtollainak megfelelően apró, kékesfekete fehér végű tolltokok jelennek meg. A nyak- és a begy-tájék bőre barnás árnyalatúvá válik. A szájzug bőre fehér. A szem még zárt. Etetéskor még mindig függőlegesen felfelé tátognak. Jóllakott állapotban a fészek árnyékot adó mélyére húzódnak és mozdulatlanul hevernek. A déli, ritkább etetés főleg annak tudható be, hogy e legmelegebb órákban a tojó a fiókák fölé guggolva árnyékol nekik. A negyedik életnap (32. kép): bár a pehely még dús, a tolltokok meghoszszabbodtak és a testen is megjelennek. Az altest bőre bíborvörösre sötétedik. A szem nyílni kezd, és bár a fiókák zöme még a hang irányába tátja a csőrét, fényérzékelésük határozottá válásának eredményeként fény-árnyék változásra, de érintésre is a fészek mélyére húzódnak. Mozgásuk kevésbé kelti az összevisszaság, a rendezetlenség benyomását. A fészekben egyirányban, fejjel kifelé helyezkednek el (33. kép). Hangjuk jelenleg is csak halk csipogás. Az etetés alkalmával megjelenő idős madár a táplálék átnyújtása után minden esetben megvárja az ürítést, azt a csőrében hordja el gyalogosan és a fészektől néhány méterre elhullajtja. (34. és 35. kép.) Az ötödik életnap (36. kép): a pehely észrevehetően megkevesbedett. A szárnyakon a megnyíló kézevező-fedők tolltokjainak hegye a tollvégek kibomlása után ecsethez hasonló. Élénk okkersárga színű. A végbéltáj csupasz, a farok helyén finom szőrök jelennek meg. A test bőre feketére sötétedik, a csőr egyszínű sötét szarubarna. A szem teljesen kinyílt, láthatóvá válik irisük sötétbarna színe. A csüd és a lábujjak színe világosabb árnyalatúvá vált. Sokat mozognak, hangjukat gyakran hallatják. Etetéskor az öreg felé fordulnak, de minden más, számukra szokatlan látvány hatására a fészek mélyére húzódnak, szemüket lehunyják. A földre helyezett fióka szárnyaival, lábaival lassan tolja magát előre. A hatodik életnapon (37. kép) mozgásuk tovább élénkül, időnként csüdjükre ülnek, miközben szárnyaikkal támasztják magukat. Fejüket már hoszszabb ideig is képesek feltartani. Pehely már csak a fejen és a háton látható. A szárnyfedők tolltokjai egyharmadukig megnyíltak. A kormánytollak tokjai megjelennek. A hetedik életnapon pehely már csak a fej két oldalán, a szemöldök tájon látható. A szárnyfedők tokjai félig megnyíltak, és nyílik a kézevezők tokjainak hegye is. A fészket e korban még nem hagyják el, de megzavarva már könnyen szétugrálnak. A fészekből kihelyezett fióka egyet-egyet már lép is. A fiókák növekedése miatt az etetés intenzitása fokozódik. Egy alkalommal fél óra alatt 9-szer jött etetni a pár! A nyolcadik életnapon a fiatalok mozgása már főként lépés, futás, elvétve még néhány ugrással tarkítva. Megfogva őket, heves mozgással szabadulni igyekeznek, vagy lehunyt szemmel, mozdulatlanná válnak (akinetikus állapot). Csipogásuk hangos. Már csak a fejen látható kevés pehely. A szárnyfedők teljesen kinyíltak, a kéz- és karevezők egyharmadukig kibomlcttak a tokból. A csőr világosabbá válik, tövénél apró, sörteszerű tollak jelennek meg. A mell alsó fele és a has a középvonalban csupasz. E napon a legtöbb fióka még röpképtelen állapotban elhagyja a fészkét. A fészek elhagyásának időpontjában napszaki jellegzetességet nem lehet megállapítani, a folyamat talán gyakrabban következik be a nap második felében. A fészek elhagyása legtöbbször etetés alkalmával következik be. Az öreg madár láttára egy-egy fiatal kiugrik a fészekből és ciü, sziü, ci, szi hangot hallatva az öreg felé fut. A pár izgatottá 55