A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)
nyelvpont figyelhető meg. A tojó az első életórákban melegíti őket, majd megkezdődik az etetés. Az öregek rendkívül féltik a fiatalokat, ha a fészket ellenség közelíti meg, béna - szárny-utánzással igyekeznek azt elcsalogatni. A második életnapon (29. kép) a hangingerre való csőrnyitás rendszeres jelenséggé válik, ezt a reakciót a hang utánzásával ember kiválthatja. A pehely a fejen, háton eléri a 15 mm-t, és a végtagokon is jól láthatóvá válik. A szemrés még zárt. Az etetés intenzívvé válik, és tart mindaddig, amíg a fiókák a fészket el nem hagyják. Az etetésben való részvétel egyenlőtlenül oszlik meg a pár két tagja között. A hím ugyanis sokkal ritkábban jelenik meg a fészeknél, mert még ebben az időszakban is gyakran és kitartóan énekel. (így pl. 2 napos fiókákat tartalmazó fészek hímjétől hallottam a leghosszabb, 26 perces éneket.) A táplálék gyűjtése gyakran közvetlenül a fészek körül történik, de a reviren kívül is. Az öregek etetni mindig gyalog jönnek, legtöbbször meghatározott irányból. Az élelmet hozó madár jelzőhangja már a fészektől 15-20 mre felhangzik: éles cri-ciiit vagy ciiit. A jelzőhang hallatára a fiókákon azonnal élénkség vesz erőt, fejüket feltartják, csőrüket kitátják, tehát hallásuk igen fejlett már. Az etetésben való részvételük azonban még teljesen passzív. A táplálékot az etető öreg helyezi mélyen a fiatalok garatjába. (30. kép.) Az etetés napkeltétől napnyugtáig tart. Gyakorisága átlagosan óránként 10-13 alkalom. Ez az ütem meglehetősen egyenletes, bár a déli órákban óránként 6 alkalomra csökken gyakorisága. Az egyes etetések között 2-10 perc telik el, leggyakrabban 3-5 percenként etetnek. A napi etetésszám 180 körül van. (Dementjev, Endes.) A fiókáknak hordott táplálék teljes egészében állati eredetű. Az élelmet képező rovarok felsorolása a táplálkozásról szóló fejezetben található. 30. kép. Az etetés sorrendje szigorúan meghatározott. Kétszer egymás után sohasem etetik ugyanazt a fiókát. (Szerző felv., Hortobágy) 52