A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

Kikelés, íiókanevelés A székipacsirta fiataljai zömében május középső harmadában kelnek ki, jelenlétük azonban csak a fészek elhagyása után tűnik fel, amikor szertekóborolnak. Csak fenntartással fogadható el az a megfigyelés, amely szerint Görögországban április 27-én már majdnem röpképes székipacsirta fiókákat láttak (Reiser). A kikelés időpontja természetesen a letojáséhoz hasonlóan függ a földrajzi helyzettől, klíma-eltérésektől is. így Észak-Afrikában már április közepén, sőt még előbb is, míg pl. Magyarországon, (amely Európában a legészakibb költőterület) csak május vége felé következik be. Az eltérések, természetesen a második költésre is vonatkoznak. A fiókák itt átlagosan június derekán kelnek ki. Egyértelműen megállapítható, hogy külső körülmények, így időjárás, talajminőség, növénymagasság, sűrűség a tojások megrepedését nem befolyásolják, és azok minden esetben a 13. napon nyílnak meg. Bár az első és utolsóként lerakott tojás között, tekintettel arra, hogy a székipacsirta naponta egyet tojik, 4-5 nap különbség van, ennek ellenére a legtöbb fészekalj mindegyik tojása egy nap leforgása alatt kikel, miután a tojó ritka kivételtől eltekintve csak a fészekalj kiteljesedésekor kezd kotlani. Az említett ritka kivételt képező fészekaljnál az első tojás május 22-én került a fészekbe, majd ezt követte további 3 tojás. Június 3-án a fészekben már 3 egynapos fióka és egy tojás volt, amely június 5-én szintén kikelt. A kikelés napszaka változó, azonban a tojást éppen megrepesztő fióka aktivitása besötétedéssel csökken. A tojáson nem kis lyuk keletkezik, melyet fokozatosan tágítva bújik ki a fióka, hanem néhány óra leforgása alatt a héj legnagyobb szélessége mentén kétfelé reped. Ez a folyamat az idős madarak segítsége nélkül is simán, zavartalanul lezajlik. A tojáshéjakat elszállítják a fészektől, és különböző távolságokban egyszerűen elhagyják. A meg nem termékenyült és ki nem kelt tojás ritka jelenség. Fő előidézője a nagyobb esőzések alatt bekövetkező elázás. Az ilyen tojás sorsa az, hogy vagy eltávolítják a fészekből (általában nem nagy távolságra), vagy a fészek anyagába süllyesztik. Ezzel megegyező módon távolítják el az elpusztult fiatalokat is. Megfigyeltem, amint a hím 7 napos, 15 grammos fiókatetemet is kb. 10 m-nyire elcipelt a fészektől. A kikelés óráiban (28. kép) az éppen kikelt fiatalok élénken mozognak, fészekből kihelyezve lábukkal próbálják magukat odébblökni. Érintésre székletet ürítenek, amely jelenség a fészken ülés korában mindvégig egyik jellemző viselkedésük. Az erősebbek már a kikelést követő órákban is hangingerre függőlegesen felfelé nyitják csőrüket. Néha halk ci vagy szi hangot hallatnak. Testüket finom, sűrű sárgásfehér, tövénél szürkésbe hajló pehely borítja. Ez nem oszlik meg egyenletesen, hanem csak egyes testtájakon látható. Így pelyhes a szemöldöktáj, tarkó-, háttáj. A pehely hossza e helyeken átlagosan 1012 mm. Ennél rövidebb pelyhet láthatunk a karon, kézen, combon. A szemhéj, fejtető, hát bőre kékesfekete, a nyak bíborvörös, az alsó testfél narancsvörös színű. A csüd és a lábujjak sárgás árnyalatú rózsaszínűek, az ujjak talpfelőli része és a körmök fehérek. A csőr vaskos, orma domború, színe szarubarna. A felső csőrkáva hegyén gombostűfejnyi fehér, ún. „tojásfog" látható. A csőrzúg hámja sárgásfehér. A szemrés zárt, a fülnyílás csupasz. A száj nyálkahártya és a nyelv élénk narancssárga. A sötétebb árnyalatú szájpadon nagyjából W alakban apró, csillogó szemölcsök tűnnek fel, melyek száma 4-4 db soronként. Az alsó és a felső csőrkáva csúcsi részén egy-egy félkör alakú csőrpont a nyelv hátsó részén két széli ovális és egy mellső középső szív alakú fekete 50