A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

esetén mintegy 10 nap-2 hét múlva észlelhetjük az új fészekaljakat. A tojásszám ilyen esetben az első költés után változatlan, tehát 4 db., a második költést követően azonban 3 tojásnál sohasem több. Magyarországon az első pótköltés május utolsó harmadában, a második június végén, július elején zajlik. A székipacsirta tojásainak alakja gömbölyűbe hajló, ritkán körte alakii. Szórványosan hosszúkás, nyújtott típusúakat is megfigyelhetünk, de ezek nem jellemzőek a fajra. A friss tojás fénye változó, nem kifejezett, legfeljebb a récefélék tojásainak ún. zsírfényét éri el. A tojáshéj fénye természetesen a kotlottság fokmérőjeként a költés során megnövekszik. Ami a tojások színét illeti, Reiser szavait idézem, aki szerint a Calandrella brachydactyláé „Európa legvariábilisabb pacsirta tojása". Hasonlítják fülespacsirtához, erdei pacsirtához, barázdabillegetőhöz, tücsökmadárhoz, kerti poszátához. Ha kissé távolabbról szemléljük, a tojás összhatásában halvány tejeskávé, vagy még inkább okker sárgás színű. A számos színváltozat között azonban két eléggé jellegzetes, mondhatni fő típust találunk. 1. E tojások halvány sárgásfehér, vagy zöldessárgás alapon apróbb, egyenletes eloszlású, halvány, az alapszínbe beolvadó sárgásbarna vagy vörösbarna, vonásszerű felső-, ill. nagyobb szürkéslila alfoltokkal tarkázottak. A foltok elmosódottak, felhőszerűek. A tompább póluson gyakran látható a foltok sapkaszerű, vagy koszorúszerű tömörülése. Az alapszín legtöbbször alig látható, a tojások összbenyomása sárgás színű. 2. Az e típushoz tartozó tojások alakja általában gömbölyűbb, alapszínük világosabb, foltozásuk nagyobb, tömörebb, ezáltal élesebb, körülírtabb, jobban kivehető. A foltok színe az előző típuséval megegyezik. A foltok elhelyezkedése miatt az alapszín egy része jól látható. A koszorú- vagy sapkaképződés a tompa végen itt ritkább jelenség. E tojások színének összbenyomása barnásabb árnyalatú. Az esetek legnagyobb részében (többé-kevésbé az összes típusú tojáson) észlelhető koszorúszerű vagy sapkaszerű mintázatot főként a szürkéslila alfoltok tömörülése hozza létre. E foltok néha különösen nagyok, számuk ilyenkor jóval kevesebb. Hasonlóan, bármely típusú tojáson előfordulhatnak kis számban, a tompa vég körül finom, sötétbarna kacskaringós hajszálvonalak is. Az ismertetett két fő szín-típuson kívül ritkábban található ún. „erythricus" típusú tojás is (Hartert). E típus, amelyet elvétve én is megfigyeltem, alapszínét tekintve világos, fehéres rózsaszínű, pettyezése pedig világos vörösbarna és ritka. A koszorú igen tömör, élesen kivehető. Az alapszín a felhőszerű elmosódott szürkéslila alfoltok hiányában minden esetben jól látható. Előfordulnak szürkésfehér, kékesfehér alapszínű tojások is, a pettyezés nem ritkán zöldesbarna. Más madárfajoknál is jól ismert jelenség (így pl. a házi verébnél), hogy a fészekalj egy-egy tojása a többinél világosabb, melyet e fajnál is nem ritkán megtalálhatunk. A letojás sorrendjével összefüggő jellegzetességet, azaz, hogy a legelsőként vagy a legutolsóként lerakott tojás ilyen színű - nem észleltem. A tojáshéj színe áteső fényben zöldessárga, szürkéssárga, ritkábban sötétebb, szürkészöldes árnyalatot mutat. A székipacsirta tojásainak hosszúsága ill. szélessége mm-ben kifejezve a következő: a hosszúság határértékei 16,0-23,8 mm, a szélességé 13,0-16,5 mm. A tojások átlagmérete 19,5 X 14,4 mm-nek adódik. Érdemes megemlíteni, hogy a legkeletibb, ázsiai alfajok, tehát a longipennis és a dukhunensis tojásai jelentős számú irodalmi adat tanúsága szerint nagyobbak, átlagban 21,3 X 14,8 mmesek. Ami a vékony héjú tojások száraz súlyát illeti, az átlagosan 127 mg-ra tehető, a szélső értékek 100 mg és 180 mg. A friss tojások súlya átlagosan 2,25 g, minimálisként 1,9 g-t, maximálisként 2,42 g-ot mértem. Az utóbbi ada48