A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

A körökben egyik ülés a másikat követi. Az irodalmi tisztikar többször is lemond - köztük Szombati-Szabó, sőt az ő vezetésével, már búcsúbeszédét is megtartja Eppur si muove címmel - majd visszahívják azzal az indokkal: az ifjúság érdekében. Szombati vállalja is újra a megbízatást, jóllehet nem sok alkalma marad már programja megvalósítására: a Főiskolai Lapok első száma - négy szám összevontan - decemberben hagyja el a nyomdát.

58 Szombati-Szabó István szerkesztői éve alighanem a lap legszínvonalasabb, bár viharok dúlta, s a pártérdekek szabdalta esztendeje.

09 Ö maga az egyletek, hírek és az irodalom-művészet rovatokat veszi kézbe. Ezen rovatok révén igyekszik ui. elsősorban mozgékonnyá tenni a lapot úgy, hogy a Kollégium külvilágra való reakciói kapjanak helyt benne; igyekszik a lapot kiszakítani mindjobban az egyleti élet keretei közül. - Erős munkatársi gárdát is kovácsol barátai közül; Nagy Ferenc, Simonka György, Debreczeni István, Sebestyén Béla, Györék József a jelentősebbek - de attól sem riad vissza, hogy külső erőket foglalkoztasson. Azonban csak olyan mértékben, amennyiben azok nem válnak meghatározókká, amennyiben azok tevékenységét képes egyensúlyban tartani a belső munkatársak gárdájával. Átveszi a fővárosi lapokból vezető íróink jelentős, mintegy programatikus műveit - főleg verseket -, népszerűsíteni kívánja ezzel is a modern költészetet. Jó hasznát veszi hosszú, redakciós skribaságának is: mozgékonyan, biztosan és jó kézzel vezeti a lapot. Programját sűrítve adja Incendium ad arma című, nagy enthuziazmussal szóló vezércikke: „Ott kinn viharzik az Élet, Dübörgő szekerével fut új utakon a Huszadik Század. A Haladás és Tudás bedobta tüzcsóváját a fülledt kazalba! Világosságok új utakat mutatnak. A ,,szeretném"-ből „kell", a „kívánom"-ból „akarom" lett a jelszó! Ott kinn az Élet! Itt benn az élők. Ott kinn szabadon fut a jövő. Itt benn, betegen, lefojtva nyögdécsel a Jövőé. Ott kinn gyönyörű tüzek égnek. Itt benn olaj mécsek fojtó füstje kóvályog! A világ előre halad! Mi csak egyhelyben állunk! Törd ki a falakat! Elő a machinákat!"

60 Koncepcióját azonban nem tudja maradéktalanul megvalósítani. Erős ellenállásra talál: a Kollégium tradíciós szellemére. S a támadás egyszerre két irányból éri: az Akadémiai Tanács felől egyrészt, s megnyilvánul egy óvatosabb álláspont a diákok részéről is, sőt barátai között.

61 Ez arra kényszeríti: ne írja, csak szerkessze a lapot, - közvetve s ne direkt módon irányítson. De még így is, folyton faragnia kell eredeti terveiből,, az év előrehaladtával egyre inkább kedvetlenedik. Erről ad bizonyságlevelet 1910. nyarán írt búcsúcikke, mely különösen akkor beszédes, ha az első számban közölt Eppur si műövével hasonlítjuk. Ott még az ifjúság általános szimpátiájáról beszél, itt - bár kétségtelen a búcsúzkodó hangulat nyomása alatt is - arról, hogy egy háromságot sem tenne ki azoknak a száma, akik megértették. Ott még a jó vita reményében a maga, s az ifjúság igazát, itt vádolja a Kollégiumot: „ . .. nem tudtam, hogy áldjalak, vagy átkozzalak, vén-anyám, alma-mater? Nem adtál elég erőt és reményt. Nem adtál semmit a te nótázó fiadnak ... Az apáim apák voltak. Szívvel és szóval is. Csak te voltál anyámnak mostohám. És testvéreim testvéreknek mostohák."

62 - Ez a keserű szózat istenhozzádja a Kollégiumhoz. A teológia elvégzése után pár hónapig Erőss Lajos mellett püspöki segédlelkészkedik, aki a Sorbonne-ra akarja küldeni irodalmi tanulmányainak mé58 Válság. DFL. 1909-10/46-47. 59 Debreczeni István előszava, 8. 60 DFL. 1909-10/1. 61 Zsigmond Ferenc, i. m. 183. 62 Ballag már a vén diák - tovább! DFL. 1909-10/128. 466