A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

Ne menj te sem, ne menjen senki, Hogy éhen vesszen a Halál. Atyámfiai: Emberek! Harsanjon ajkunkon az Élet! Hirdessük a Halál halálát. Mert immár élni akarunk És nem leszünk halálfiak." (Békeprédikáció) Ez mihozzánk végső, ma is aktuális üzenete. A gimnáziumban (1898-99 - 1905-06) közepes tanuló. Különös érdeklődést vagy szorgalmat egyetlen tantárgyból sem tanúsít, csupán magyar irodalomból szerez jó körüli érdemjegyeket, s kitűnőt a magánszorgalomból felvett francia nyelvből. - A kollégium, tanulmányi eredményéhez mérten támogatja. Az árvák, s a szegénysorsú gyermekek taníttatására létesített alapítványokból kap némi juttatást, a Szénási-Csillag, Pallay, Szondy Zsuzsanna, SzombathyVörösmarty nevezetűekből. De azt sem minden évben. V. és VII. osztályos korában pl. - előző évi eredményeinek megfelelően - egyáltalán semmit, máskor csupán olyan összegeket, amennyiből tandíját befizetheti, s megvásárolhatja könyveit.

27 Az önképzőkörbe viszont korán jelentkezik. Alighanem ambíciót érez magában korábban is mocorogni, hiszen V. osztályos fővel - hogy megnyílik a lehetősége - azonnal jelentkezik a körbe, s mindjárt szerepléssel mutatkozik be: 1902. október 4-én Arany V. Lászlóját szavalja. Előadását félbeszakítja azonban, s kéri a szavalat következő ülésre való halasztását. Am a legközelebbi összejövetelen „fáj a keze" tartózkodnia kell az előadástól. A kis eset jellemzően világítja meg a kisdiák lélekállapotát. Szerepelni, megnyilatkozni vágynék, de erős gátlásokkal küzd. Erről vallanak a köri bírálatok is. Bár tudjuk, hogy remek előadói képességekkel rendelkezett, hangja, orgánuma megfelelő, sikert mégsem ért el nagy bátortalansága miatt. - De más is megfigyelhető ezekből a kritikákból. Az, hogy nem tudta elsajátítani, vagy csak lassan, fokozatosan a kor szokott előadói stílusát. A bírálatok úgy mondják, hogy orgánumának meg nem felelő verseket választ, kitörései rosszak, az elbeszélő részekben túlságig érzelgős, s hogy előadása egyhangú. A kör csak tudomásul tudja venni szavalatait. - Majd másfél esztendő telik el, míg hoszszas kudarcos szereplések után, Petőfi Péter bátya című költményét végre dicséret méltatja. Ettől kezdve változik a róla alkotott vélemény: egyhangúlag dicsérő. Általában a kor divatos költőit szavalja, s a divatos, hazafias, nagy érzelmi hőfokú, vagy népies verseket (Tompa: őszi tájnak hervadása, Erdélyi János.Révben, Petőfi: Távolból, A rab, A magyar ifjakhoz, Péter bátya. Gyulai: A távozó stb.). Csak az 1904-es évben tapasztalható némi változás repertoárjában. Jánosi Zoltán két költeményét (Dávid Ferenc és Csejte asszonya címűeket), s Rudnyánszky Gyula: Az apa című versét szavalja, ami arra enged következtetni: erősebben kezdi tanulmányozni a debreceni írókat, tájékozódni igyekszik, azaz túlnő érdeklődése iskolai tanulmányain. - Ez év novemberétől kezdődően vannak az első jegyzőkönyvi nyomok arról, hogy fordításokkal és versek írásával próbálkozik. Fordítja: Victor Hugo: A szegényekért, A sír és a rózsa című verseit, majd önálló művekkel mutatkozik a kör előtt. Első versét a Kis 27 A Debreceni Református Főgimnázium értesítői 1898-99 - 1905-06. 458