A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Szabó Sándor: Szombati-Szabó István pályaképe

iák, míg hosszas huzavonák után a Legfőbb Királyi Semmitőszék egyhangúlag :

elmenti a vád alól.

9 A meghurcoltatás ellenére azonban Szombati tovább folytatja könnyűnek ippen nem mondható költői útját: az allegóriák példázataival kíván s tud legnkább szólni a romániai magyarsághoz. - Szépek és természetesek ezek az illegóriák, sok van bennük a kor hangulatából, az egyén s a magyarság rneglöbbenéséből. De Szombati-Szabó nemcsak ennyit mond el. Tovább bontja a töltői képet, mint a természet is állandóan változik: újra és újra magasabb zinten ismételve magát. Nem áll meg a pesszimista bús-magyarkodásnál, mely i magyarság új helyzetében annyira divatos, hatásos és kegyelt, s a magyarnóák siratóihoz annyira közelálló. „Ölelkező rímei akkor kapták derékon leltünket, amikor már-már aláhanyatlottunk. Megfagyott reményeink, veszendő in bizalmunk rakományával az ő ritmusai eveztek el velünk az eszmei rév felé, ihol életre engedett szívünkben a tetszhalál jege. - Melléfogás lenne e tiszta íemzeti költészet egyenessége mögött más szándékot kutatni, mint amik tényeg működtek Szombati-Szabóban. A magyar élet, magyar jövendő, magyar újáéledés az ő írásaiban mindenkor kizárólagosan az erdélyi magyar aléltság ;gyszer elkövetkező feloldására vonatkoznak. Nem a határon való átkacsintá;ok e versei, hanem a ma megadott történelmi keretben csakis a romániai, kilebbségi magyarság vigasza." - írja Tabéry Géza, néhány hóval halála után.

10 De poétái téren is ekkor lel magára. Eddig csak modern formákkal, modern költői alapállással kísérletezett, de obbadán csak avval, ami általánosan haszált, s mások által is próbált volt. \ gyerekfővel verselni kezdő költői pubertás-szakasza így is rendkívül hosszú•a tolódott: a modern hangra való gyors váltást, sűrű pesszimizmusát sanzoníanggal oldja - mintegy visszakanyarodva az Ady-előtti urbánus líra hagyomáryaihoz, s azon belül most próbál sajátosan egyénit adni. - De; még egy költői;lőkészületi feladatot végrehajt: németből japán költőket kezd fordítani. - Nem s kis sikerrel. Azonban a fordítások interpretátori értékein túl, elsősorban saát költői életműve szempontjából rendkívüli érdekűek ezek a munkái. Szom?ati a japán versek cizelláltságának eltanulásával azt a könnyedséget finomíta, arra való képességét, amit kritikusai a Széfa-szerelem verseivel kapcsolatban hánytak a szemére: csecsebecse játékosságát. Mívességből, s majd a tartaom keménységéből sajátos és éles fegyvert szab magának: a szelídséget.

11 Témáinak megfelelően ezután két úton indul, s mindkettő végén sajátos rerstípusra talál. Példabeszédeit rövid, tömör, kötött, s kevésszavú rímes, jambikus nyugtaanságú, kettős ritmusú versekbe önti (Vak Vazul herceg panaszkodása, Süllyelő gálya. Hitvallás messiások földjén. Beszélgetés hervadt őszi kerttel stb.). Vlásik verstípusa rapszodikus elégia, mely általában egyéni sorsának áttekinése kíván lenni. Itt szabadabb, kötetlenebb sorai hosszabbak, s nyelvi nagy :

antáziája is jobban csilloghat, ódon zengésű szavai is komorabb, méla bánatai zengenek. De minden esetben van még valami ezekben a sorokban, versekben jellemző a délután, s az este hangulata mellett. Az, ami költőileg a cizellált :

orma, s a súlyos tartalom között húzódik, s amely a köztük való feszülésben 9 Tabéry Géza: A kialudt fáklya. Bevezető tanulmány a Hazajáró lélek c. kötethez. (Nagyvárad, 1935.) EMIR. 22. .0 Uott, 21. 1 Régi japán költők. Műfordítások a Kr. u. 8-9-10. sz. japán lírájából. (Kolozsvár, 1923.) 453