A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitus coronata – A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból

és lángoló" oszlop körül táncot lejtenek, a Liberalitas Lippaina pedig, miként egykor Nicolaus, az arra érdemes diákoknak kiosztja a jutalmakat. Pazar díszletek, látványos jelmezek (püspöki ornátus, császári öltözék, katonai egyenruhák, koldusöltözékek stb.) bravúros fényeffektusok, hol halk, hol hangosabb zene, szóló és közös énekszámok, a mimoszra emlékeztető táncok, színes élőképek pazar egyvelege volt ez a darab. A nézők még akkor is jól szórakozhattak, ha számukra helyenként érthetetlen vagy érdektelen volt is, s ha nem is drámai, de gazdag színi élménnyel térhettek haza. A szerzők, a rendezők, a tanárok és a közreműködő diákok pedig azzal az érzéssel fejezhették be a felkészülés és az előadás nagy munkáját, hogy eleget tettek a kötelezően előírt tantervi feladatoknak,

90 méltóképpen tisztelegtek az iskolai színház mecénása, Lippai Miklós előtt, látványos évzáró ünnepséget rendeztek, s az Ür színeváltozása napját is megünnepelték. Csoda-e, ha ilyen sok feltételnek, igénynek eleget téve Lippai Miklós újból megnyitotta pénztárcáját? A most közölt darabból valami különleges életfilozófia, emberi magatartás árad. A keresztény és a Magyarországon is honossá lett neosztoikus életfilozófia szószólója ez a dráma. Az ember boldogságát a rendíthetetlen nyugalom biztosíthatja. Ehhez a nyugalomhoz azonban csak úgy juthatunk, ha vágyainkat, szenvedélyeinket leküzdjük, igyekszünk a körülményekhez alkalmazkodni, teljesítünk mindent, amit az élet ránk ró. Az élet a szerencse dolga, s nyugalmunk biztosítása érdekében el kell fogadnunk, amit az élet fel kínált számunkra. A neosztoikus ember az élet minden területén megállja a helyét, elviseli nyugalmának legkisebb rezdülése nélkül a társadalmi megaláztatást, mint Nicolaus, még a börtönt is. Elöljáróival szemben kötelességszerűen engedelmes, beosztottjaihoz pedig mélységes humanitás köti.

9

' Ebben a drámában feltárt életrendben az elvonultságnak csak addig van helye, amíg a Voluntas Divina ennek ellenkezőjét nem parancsolja. Ha élre állít valakit, akkor tűzzel-vassal, kínvallatás és börtön árán is a közösség szolgálata az első. Miklóst nemcsak a hite készteti arra, hogy a rábízott közösség ügyéért síkra szálljon, hanem általában az a szociális magatartás, amelyet a neosztoicizmus előír az ember számára. Nem idegen ez a magatartás a kor nagy mecénásaitól a Lippaiaktól, a Foglároktól, a Szelepcsényiektől, az Eszterházyaktól.

98 Igaz ugyan, hogy a mérhetetlen nagyból kicsinyt adni nem túlságosan nagy érdem. A drámában egyébként, mint fentebb utaltam rá már egy alkalommal, a manierizmus jegyei is felfedezhetők: az emblematika, a formai virtuozitás, a raffinált képalkotás, a mesterkéltség, bizonyos arisztokratizmus, amelyek még a klasszikus veretű sorok patináján is átsüt." Összességében az a dráma a XVII. századi jezsuita dráma „iskolapéldája" is lehet, amelyben a valóságból, a magyar valóságból alig fedezhető fel valami. A végletekig fokozott, a misztikába hajló modorosság, a cselekményvezetés síkjait únos-úntalan megtörő túldekorálási törekvés, egy még a korabarokkon belül is egy sajátos ízt, egy külön világot sejtet. Ahogyan a barokk építészet 96 Vö.: Bernhard Duhr: Die Studienordnung der Gesellschaft Jesu. (Freiburg 1896.), Georg Mertz: Pädagogik der Jesuiten (Heidelberg 1898.) 97 Vö.: Klaniczay Tibor: i. m. 1961. Vö. még: Pirnát Antal: i. m. MIT. 98 Lippay György esztergomi érsek és Lippay Miklós vágújhelyi prépost a trencséni. Foglár György az egri, Szelepcsényi György a kézdivásárhely-kantai, az Eszterházyak pedig a nagyszombati iskoláknak voltak gazdag mecénásai. Vö.: Vlahovics: i. m.,- Kasuba: i. m.: Kovács Bemardon: i. m. 99 Vö.: Klaniczay Tibor-, i. m. 1961.; Pirnát Antal: i. m. MIT. 26* 403