A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitus coronata – A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból

{III. act. 5. sc.) A püspökök tanácskozásukon Myra meghalt püspökének utódját akarják kiválasztani. Keresik a megfelelő embert, azt aki adakozó, jámbor, jószívű, jóságos, józan életű, igazságos, álhatatos, szent, szemérmes, kitartó, alázatos és tekintélye van a nép előtt.

78 Megfelelőt nem találnak. (III. act. sc. 6.) Az egyik püspök tanácstalanságában a Voluntas Divina segítségét kéri, aki úgy nyilatkozik, hogy az a férfiú legyen Myra új püspöke, aki elsőként érkezik a templomba. A csodálatos víziót a püspök elmondja választó társainak, s módot valamennyien jóváhagyják. (III. act. 7. sc.) A jámbor férfi a myrai templomban költői ihletésű imádsággal köszönti Krisztust, amint a templomba lép az egyik püspök megállítja. Ki vagy? Válasza: Bűnös vagyok és haszontalan szolga, Miklós a nevem. A püspöki testület tagjai azonnal magukkal viszik, elmondják neki Voluntas Divina óhaját, s halk zeneszó mellett püspöki ruhába öltöztetik. (III. act. 8. sc.) Myra polgárai hódolnak új püspökük előtt, aki alázatosan hárítja el magától a hódolatot, hiszen tudja, hogy a mitra lelke nyugalmát veszi el. Pásztorként nyáját kell terelnie, szerencsétlen püspökként kell a keresztényeket vezetnie, szívesebben rejtőzött volna egykori földműves házában. (III. act. sc. 9.) A színen hat koldus jelenik meg, s közülük az egyik a középkori himnuszok hangján sírja el a koldusok panaszát. Miklós megszánja az esdeklő koldushadat, pénzt ad nekik, azok azonban összevesznek a pénzen, marakodásukat csak egy katona tudja lecsillapítani. (III. act. sc. 10.) A Chorusban az alvilág erői, Diocletianus és Maximianus Geniusai szállnak szembe Nicolaus Geniusával. A küzdelemben Nicolaus marad alul. Nuntius kihirdeti Myrában Diocletianus és Maximianus parancsát, amely előírja Jupiter tiszteletét, s a halálbüntetés szankciójával tiltja a keresztény vallás gyakorlását. (IV. act. 1. sc.) Miklós püspök sorsáról elmélkedik. Nem azért vállalta el ezt a méltóságot, hogy testőrök őrizzék méltóságát, nem is azért, hogy házában szolgahad nyüzsögjön. Püspökké lett. Vigyáznia kell nyájam, de már látja, hogy a kínok kínja vár már valamennyiükre, őmaga kész a mártírhalálra. (Act. IV. Sc. 1.) Az igaz hitet hirdeti a népnek. Felvilágosítja őket a keresztény vallás lényegéről, megmagyarázza, hogy a kereszt csak szimbólum, az nem maga az Isten. Valamennyi Ethnicus hallgat Nicolaus szavára, megtagadják a pogány isteneket, s az igaz hit követői lesznek. Ezután Miklós még beláttatja velük, hogy itt a földön gyászt, bilincseket és börtönt kell elszenvedniük. Ezt azonban az örök boldogság reményében mindannyian vállalják. (IV. act. 3. st.) A püspököt Diocletianus katonái elfogják, s ő örömmel vállalja a büntetést. (IV. act. 4. sc.) A színen két katonatiszt parancsot ad, hogy a keresztény kegytárgyakat lábbal tiporják, s az alvilág eszközeit semmisítsék meg. (IV. act. 5. sc.) Miklós boldogan vállalja a büntetést, a bilincseket és a börtönt, s örömmel zeng himnuszt a szenvedés szépségéről, egyetlen bánata csupán az, hogy nyájával nem tud törődni. (IV. act. 6. scena.) A Chorusban a Potentia Divina jelenik meg, aki úgy bánik az emberi sorssal, mint a gyermek a labdával, s az embert boldoggá csak a fájdalom teheti. 78 A vonatkozó rész bibliai alapja: Tim. I. 3,3-7. Nem különös, hogy Sztáray Mihály egyik darabjában a Comoedia lepidissima de matrimonio sacerdotum címűben is előfordul ugyanez a szentírási idézet szabadon előadva: ,,De szükség, hogy a Pispöc az ö eletében tökelletes legyen, iambor legyen, eg felesege legyen, vigyázó legyen, iozan legyen mertekletös legyen nyaias legyen, tudós es tanito legyen, hog mindeneket beszedeuel es iambor eleteuel iora inthessen. Ne legyen részeges, ne legyen kardos, es ne kiuanyon éktelen nyereséget, hanem igaz legyen. Ne legyen verekedő, hadakozó, ne legyen fösueny, es az ö haza nepéuel iol birion, ki az ö fiait iora tanítsa, engedelmességre es tisztességre. . . ." Sztárai: i. m. 668-677. sorok. RMDE Nr. 29. 393