A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitus coronata – A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból

{III. act. 5. sc.) A püspökök tanácskozásukon Myra meghalt püspökének utód­ját akarják kiválasztani. Keresik a megfelelő embert, azt aki adakozó, jámbor, jószívű, jóságos, józan életű, igazságos, álhatatos, szent, szemérmes, kitartó, alázatos és tekintélye van a nép előtt. 78 Megfelelőt nem találnak. (III. act. sc. 6.) Az egyik püspök tanácstalanságában a Voluntas Divina segítségét kéri, aki úgy nyilatkozik, hogy az a férfiú legyen Myra új püspöke, aki elsőként érkezik a templomba. A csodálatos víziót a püspök elmondja választó társai­nak, s módot valamennyien jóváhagyják. (III. act. 7. sc.) A jámbor férfi a myrai templomban költői ihletésű imádsággal köszönti Krisztust, amint a temp­lomba lép az egyik püspök megállítja. Ki vagy? Válasza: Bűnös vagyok és ha­szontalan szolga, Miklós a nevem. A püspöki testület tagjai azonnal magukkal viszik, elmondják neki Voluntas Divina óhaját, s halk zeneszó mellett püspöki ruhába öltöztetik. (III. act. 8. sc.) Myra polgárai hódolnak új püspökük előtt, aki alázatosan hárítja el magától a hódolatot, hiszen tudja, hogy a mitra lelke nyugalmát veszi el. Pásztorként nyáját kell terelnie, szerencsétlen püspökként kell a keresztényeket vezetnie, szívesebben rejtőzött volna egykori földműves házában. (III. act. sc. 9.) A színen hat koldus jelenik meg, s közülük az egyik a középkori himnuszok hangján sírja el a koldusok panaszát. Miklós meg­szánja az esdeklő koldushadat, pénzt ad nekik, azok azonban összevesznek a pénzen, marakodásukat csak egy katona tudja lecsillapítani. (III. act. sc. 10.) A Chorusban az alvilág erői, Diocletianus és Maximianus Geniusai szállnak szembe Nicolaus Geniusával. A küzdelemben Nicolaus marad alul. Nuntius kihirdeti Myrában Diocletianus és Maximianus parancsát, amely előírja Jupiter tiszteletét, s a halálbüntetés szankciójával tiltja a keresztény vallás gyakorlását. (IV. act. 1. sc.) Miklós püspök sorsáról elmélkedik. Nem azért vállalta el ezt a méltóságot, hogy testőrök őrizzék méltóságát, nem is azért, hogy házában szolgahad nyüzsögjön. Püspökké lett. Vigyáznia kell nyá­jam, de már látja, hogy a kínok kínja vár már valamennyiükre, őmaga kész a mártírhalálra. (Act. IV. Sc. 1.) Az igaz hitet hirdeti a népnek. Felvilágosítja őket a keresztény vallás lényegéről, megmagyarázza, hogy a kereszt csak szim­bólum, az nem maga az Isten. Valamennyi Ethnicus hallgat Nicolaus szavára, megtagadják a pogány isteneket, s az igaz hit követői lesznek. Ezután Miklós még beláttatja velük, hogy itt a földön gyászt, bilincseket és börtönt kell el­szenvedniük. Ezt azonban az örök boldogság reményében mindannyian vállal­ják. (IV. act. 3. st.) A püspököt Diocletianus katonái elfogják, s ő örömmel vállalja a büntetést. (IV. act. 4. sc.) A színen két katonatiszt parancsot ad, hogy a keresztény kegytárgyakat lábbal tiporják, s az alvilág eszközeit semmisítsék meg. (IV. act. 5. sc.) Miklós boldogan vállalja a büntetést, a bilincseket és a börtönt, s örömmel zeng himnuszt a szenvedés szépségéről, egyetlen bánata csupán az, hogy nyájával nem tud törődni. (IV. act. 6. scena.) A Chorusban a Potentia Divina jelenik meg, aki úgy bánik az emberi sors­sal, mint a gyermek a labdával, s az embert boldoggá csak a fájdalom teheti. 78 A vonatkozó rész bibliai alapja: Tim. I. 3,3-7. Nem különös, hogy Sztáray Mihály egyik darabjában a Comoedia lepidissima de matrimonio sacerdotum címűben is elő­fordul ugyanez a szentírási idézet szabadon előadva: ,,De szükség, hogy a Pispöc az ö eletében tökelletes legyen, iambor legyen, eg felesege legyen, vigyázó legyen, iozan legyen mertekletös legyen nyaias legyen, tudós es tanito legyen, hog mindeneket besze­deuel es iambor eleteuel iora inthessen. Ne legyen részeges, ne legyen kardos, es ne kiuanyon éktelen nyereséget, hanem igaz legyen. Ne legyen verekedő, hadakozó, ne le­gyen fösueny, es az ö haza nepéuel iol birion, ki az ö fiait iora tanítsa, engedel­mességre es tisztességre. . . ." Sztárai: i. m. 668-677. sorok. RMDE Nr. 29. 393

Next

/
Oldalképek
Tartalom