A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Kilián István: Sanctus Nicolaus Episcopus seu liberalitus coronata – A magyarországi iskoladráma példája 1688-ból
Szakrális kultusza Magyarországon később elhomályosodott, s feltehetőleg ennek is tulajdonítható profanizálódása, illetve folklorizációja. A koraközépkortól szokásban volt,, s már említett püspökjáték Miklós napra tolódása is feltehetőleg ennek a profanizációnak, illetőleg folklorizációnak az egyik előjele, s talán a középkortól kezdve nevéhez fűződik az ajándékozás ténye is. Nem elképzelhetetlen, hogy alakjához az alább felsorolt házassággal kapcsolatos különféle babonák is azért fűződtek, mert a legenda szerint az egykor gazdag ember három leányának a szüzességét óvta meg ajándékaival. A tény az, hogy Miklós napjához a néphit a századok folyamán igen sokféle elképzelést teremtett. A Miklós napi népszokásainkról egy alkalommal már tettem említést, 59 itt azonban a teljesség kedvéért röviden újból összefoglaljuk az ezzel kapcsolatos kutatásainkat. 1757-ben Bod Péter egy munkájából tudjuk meg, hogy az ország néhány területén bevett szokás volt, hogy a szülők Miklós napja előtti éjjelen megajándékozzák gyermekeiket, sőt egyes helyeken még jelmezbe is felöltöznek. 60 A csepregi tilalom erről az alakoskodó szokásról még többet árul el: „minek utána ősidőktől fogva tapasztalhatott, hogy némelyek a lakosok közül a Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különféle öltözetekben és álarcokban járnak házról házra s a gyenge gyermekeket csúfos figurákkal rettegtetik . . . keményen meghagyatik, hogy senki a lakosok közül úgy gyermekeinek, mint alattvalóinak ezentúl meg ne bátorkodjék engedni szent Miklós előtti este az ily színes öltözetekben való járást." 6í A XVIII. századi csepregi tilalom tehát pontosan beszámol arról, hogy a Miklós napi alakoskodók házról házra járnak, s a gyermekeket különböző jelmezekben ijesztgetik. Virág Benedek egy levelében a Miklós-táncról ír. 62 A Miklós-naphoz fűződő XVIII. századi szokások egyes elemei a recens folklórban is fellelhetők. Vas megyében a láncos Miklós szokása él. A jelmezbe bújt legény láncot csörgetve ijesztgeti a tollfosztóban a lányokat vagy a gyermekeket, ha teheti, a kútágashoz kötözi a jajveszékelőt. Zala megyében általában tilos Miklós napján a munka. A nép úgy tartja, hogy aki dolgozik ezen a napon, annak házáról a szél minden zsúpot lehord. Nagyküküllő megyében. Kiskapuson általában a keresztmamák öltöznek Mikulás ruhába, kenderből készítenek maguknak szakállat és bajuszt. A gyermekeket jól megszidják, majd általában elmondatnak velük valamiféle imádságot, s ezután a magukkal hozott kosárból megajándékozzák a gyermekeket. 63 Rután és magyar területeken már bizonyos házassággal kapcsolatos szokásanyag is felfedezhető. A házasulandó leánynak Miklós-nap estéjén a templomtoronyhoz kell felmennie, s a harangra hármat kell ütnie, ezzel - úgy vélik - kérőt hívnak maguknak. 6 ' 1 A Maros mentén Miklós napja éjjelén azt figyeli, hányat kukorékol udvarukon 59 Vö.: Kilián.- i. m. 1971. Múzeumi Kurir. nr. 5. 1971. március (Debrecen) 22-28. 60 Vö.: Dömötör Tekla: Naptári ünnepek, népi színjátszás (Budapest, 1964). 199. Hivatkozik: Bod Péter: A Históriákra utat mutató Magyar Lexikon OSzK Fol. hung. 29. Kézirat. 61 Dömötör: i. m. 1964. 199. Vö. még: Bálint Sándor: i. m. 103; Szendrey Zsigmond: Apróbb szokások, népszokás-töredékek. Népünk és nyelvünk. (Budapest, 1935.) 134. 62 Dömötör: i. m. 1964. 199. 63 Vö.: Bálint: i. m. 103-106. Vö. még: Varga Ignác: Népi szokások, babonák stb. Ethn. 1920-1922. XXXI-XXXIII. 97; Békefi Rémig: Kethely és környékének néprajza (Budapest, 1884.) 45; Szendrey Zsigmond: i. m. 134. 64 Vö.: Herman A: Miklós napja. Pesti Hírlap 1893. dec. 6. Vö. még: Wlislockiné Dörtler Fanni: Templom és templomszerek a magyar néphitben. Ethn. 1895. 43. 25» 387
