A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Művészettörténet, Iparművészet - Weiner Mihályné: Ónedények Hajdú-Bihar megyében

Weiner Mihályné Ónedények Hajdú-Bihar megyében Hajdú-Bihar megyében a művességek, a kézműipar és a népművészet szá­mos ága emelkedett művészi magaslatra. A debreceni ötvösművészet alkotá­sai, az asztalosok remekei, a többszázéves könyvnyomtatás és könyvkötés, ­elsősorban a színesen festett pergamen (hártya) kötések - a magyar díszítő­művészet büszkeségei, ugyanúgy, mint a mézeskalácsforma-faragások és név­telen himzők fémszállal és selyemfonállal hímzett úrasztali térítői. Kevés szó esett eddig az ónöntés emlékeiről, amelyek pedig méltán sora­koznak az előbbiekhez, egyben szervesen illeszkednek a hazai ónedényállo­mány egészébe. Magyarországon ónöntésre, ónedényekre valló középkori utalások is is­meretesek, de az iparág felvirágzása, mint egész Európában, nálunk is a XVI­XVIII. századokra esik. Nevezetes központjai Erdélyben (Nagyszeben, Brassó, Kolozsvár) és a Felvidéken alakultak (Pozsony, Kassa, Eperjes). Ezeken a terü­leteken működtek a legerősebb ónöntő céhek. Hazánk mai területén is alakul­tak ónöntő céhek (Sopron, Buda, Pest, Miskolc), illetőleg központok (pl. Győr), amelyeknek mesterei vagy vegyes céhben működtek, vagy valamely távolabbi ónöntő céhhez kapcsolódtak. Az ónedény a fent említett időszakban általánosan kedvelt volt. Főurak és polgárok háztartásaiban és hagyatékában és vendégfogadók felszerelésében is megtaláljuk. Terjedésének különösen három tényező kedvezett: a városi polgárság erősödése, a céhek fejlett szervezeti élete, (céhedények céljára elő­szeretettel választottak ónedényt) és a vallási reformáció terjedése. Az ónedény megjelenése, hagyományhű egyszerűségében az öntudatos méltóság kifejezője. Maga, az ón anyaga, az ezüsthöz hasonló (de ennél köny­nyebben elérhető), sima felületek képzésére, vésett feliratok, rajzok viselésére megfelelő s ezek a tulajdonságok alkalmassá tették a polgárság, a céhek és a protestáns templomok céljaira, mesterei pedig a hagyományokhoz alkalmaz­kodva és ezek kereteiben alakították ki a fenti rétegek igényei számára a meg­felelő típust. Debrecenben szinte sűrűsödnek az ónöntés fejlődésének feltételei, természetes, hogy itt is központja jött létre ennek az iparágnak. Ónedényt ma már, kevés kivétellel, csak közgyűjteményekben és régibb protestáns templomokban találunk. Hajdú-Bihar megye mindkettőben igen gazdag. Ezért is meglepő, hogy a szakirodalom mindezideig alig foglalkozott a megyének ezzel a jellegzetes műtárgytípusával. A megye két nagy gyűjteménye: a Déri Múzeum és a Református Egyház­művészeti Múzeum őrzik a kiemelkedő értékeket. Ezek mellett a megye refor­mátus templomai is igen gazdagok szép régi ón úrasztali edényekben, amelyek felirataik szerint gyakran ugyanannak a templomnak számára készültek, ahol 335

Next

/
Oldalképek
Tartalom