A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége

század végére legtöbb vásárunknak mérnöki rajzokban is rögzített árusítási rendje alakult ki. Ezt az árusítási rendet következetesen betartották. A vásárés piachelyek további fejlődési eredménye az lett, hogy a belsővásárterek majdmindenütt megszűntek és a kirakodóvásárok is kiköltöztek a települések belsejéből. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a piac-utcák is felszámolódtak. A belsővásárterek, illetőleg a kirakodóvásárok és a piacutcák speciális vásárterecskéi is a külsővásárterek mellé kerültek és így a vásárok sok helyen ismét egységesek lettek. A piac- és vásárhelyek vizsgálatával kapcsolatosan figyelmet kell fordítanunk a vásárok és piacok eredetére is. Meg kell állapítanunk, hogy a település földrajzi (gazdasági) adottságain kívül melyek még azok a tényezők, amelyek közrejátszottak a vásár kialakulásában és fejlődésében. Különös figyelmet kell szentelnünk annak a vélekedésnek, amely a vásárok kialakulásában és fejlődésében a kultikus tényezők, például a búcsúknak alapvető fontosságot tulajdonítanak. Kétségtelenül voltak és vannak úgynevezett búcsúvásárok, azonban ezeknél sem szabad megfeledkeznünk azokról a tényezőkről, amelyek magát a búcsúhelyet is kialakították, bizonyos vonatkozásban központtá tették. A tapasztalat ugyanis az, hogy a búcsúk, általában a kultikus jelentőségű helyek is valamilyen földrajzi, gazdasági, közigazgatási, politikai vagy egyéb ok következtében alakultak ki ott, ahol kialakultak. A sokadalmak időpontját tekintve is több kutatnivaló akad. A tulajdonképpeni vásár előtt sok helyen elővásárt, utána pedig utóvásárt tartottak. Sőt tudunk olyan vásárokról is, amelyeknek a környező falvak és városok közel egy időben sorra kerülő vásárait az illető vásár elő- vagy utóvásáraként tartják számon. Az elő- és utóvásár, valamint a voltaképpeni vásár kapcsolata sok jellegzetes termelési, igazgatási mozzanatot rejt magában; sok olyat, amelyik befolyással bír az életmódra. Az elő- és utóvásárok helyben és környéken való tartását a vásártartók általában nehezményezték és minden lehető módon akadályozni igyekeztek, mert a voltaképpeni vásár forgalmát csökkentették. Ilyen és ehhez hasonló mozzanatoknak a megismerése, elemzése a néprajztudomány fontos feladatai közé tartozik. A vásárok időpontjával kapcsolatosan külön kell foglalkoznunk a termelési rendhez igazodó időpontokkal, a vegetációhoz vagy az állattenyésztés biológiai szakaszaihoz kapcsolódó periodizációval. Nemcsak tavaszi, téli ,nyári, őszi, nyárutói, télközépi vásárok vannak, hanem aratásiak, szüretiek, takarásiak, rügyfakadásiak, juhnyírásiak, gulyakiverésiek és így tovább. Mindez, illetve ehhez hasonló mozzanatok sok esetben helynevekben is tükröződik. A szerdahely, csütörtökhely szerkezetű és egyéb helynevek példának okáért a szerdai, csütörtöki stb. piacnapra vonatkoznak. De bőségesen akadhatunk más természetű, de ugyancsak a vásárokkal, piacokkal kapcsolatos helynevekre is. Például Lóvásártér, Fonatos-sor, Deszkapiac, Komédiás-fertály, Hagyma tér. Hal tér, Búza piac, Széna tér, Ökörálló, Üszővásár, Ócskasor stb., mindezek elemzése sok ismerethez, új adathoz juttathat. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy mikor, milyen tényezők közrejátszása folytán volt lehetséges pótvásárt tartani és az mennyiben különbözött a voltaképpeni vásártól. Rendkívül összetett, szerteágazó, szinte beláthatatlan nagyságú kutatási terület a vásárok jogi körülményeinek és mozzanatainak tisztázása. Maga a vásárjog megszerzése és annak körülményei is sokatmondóak. Lényegbevágók a vásárszabadalmak különféle kikötései, sajátos feltételei. Ezek mindegyike sokoldalúan árulkodó az illető vásár természetét, hatásait illetően. A vásárjog 296