A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)
spec, Procus parcellus, Polydrosus spec, Eusomus beckeri, Tylacites pilosus, Harpalus spec, Psalidium maxillosum, Aphodius lugens, A. circumcinctus, A. luridus, Carabus spec, Curculionida spec, Chrysomela. spec. Hangyák (Hymenoptera) : Cataglyphis cursor, Tetramorium caespitum, Messor structor, Lasius alienum. Legyek (Diptera) : Bibio marci. Lepkék (Lepidoptera) : Lythria purpurata. Pókok (Arachnoidea) : Lycosa spec Poloskák (Rynchota) : Neottiglossa leporina. Emellett csiga (Gastropoda), egy-egy esetben halpikkely, illetve kagylóhéj darabka került elő Calandrella brachydactyla gyomorból, bár utóbbiak aligha szolgálhattak táplálékforrásul, hanem minden bizonnyal a zúzókő szerepét töltötték be. A növényi anyagok közül a búza, rozs, köles, csumiz. Polygonum aviculare (pl. Magyarországon), P. novoscaninum, Amaranthus albus, Poa bulbosa, Setaria spec, Graminea spec, termése, tavasszal Graminea törmelék (szár, levél) került elő. A fiókák etetése, mint arról előzőleg említés történt, főként apró termetű rovarfajokkal és ezek puhább lárváival történik. A megfigyelések és a gyomortartalom-elemzések alapján a következő rovarok kerülnek etetésre, nyilván több egyéb mellett: kisebb méretű Oedipoda caerulescens, a Scotia exclamationis lepke hernyója és főként az igen apró méretű bogár az Abraeus globulus. Megjegyzendő, hogy a lágy testű lárvák gyorsan emésztődnek, továbbá, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati anyag kevés, ami a felsorolt fajok csekély számát magyarázza. Az egyes székipacsirta alfajok gyomortartalom-elemzése során számos közeli rokon, vagy azonos rovarfaj található, ami arra mutat hogy azonos környezeti tényezők között élnek a madarak. Hasonló klímájú területeken ugyanis nemcsak a talaj minősége, hanem ezzel együtt a rajta kialakult növényzet és a kísérő rovarfauna is hasonlóságot mutat. Példa erre a Cassida, Baris, Psalidium stb. bogárfajok, vagy a szöcskék, sáskák, pl. Calliptamus italicus. Feltétlenül említést érdemel az a tény, hogy az egyre intenzívebben végzett vegyszeres rovarirtás rendkívül nagymértékben visszaszorította a puszta rovarvilágát (főként az Orthopterákat), ennek jeléül pedig máris csökkent számos más madárfajjal együtt a Hortobágyon élő székipacsirták száma is! A székipacsirta, élőhelyének jellegéből kifolyólag, vízzel csak ritkán találkozik, bár állandó vizek (tavacskák, vízállások) környékén élők rendszeresen járnak inni. Szomjukat oltani a reggeli órákban indulnak, először egyesével, majd mind nagyobb számban, nem egyszer a Calandrella rufescens fajjal együtt. A legtöbb madár a déli órákban figyelhető meg az ivóhelyen, majd ismét fokozatosan elvonulnak. (E megfigyelések június hónapban történtek a Szovjetunióban.) A víz minőségét illetően kevéssé válogatós, az erősen sós, szikes vizet is megissza. Erre vonatkozó megfigyelések a Volgográd melletti Elton tónál és az észak-afrikai Vádi Natrun sós vizénél történtek. Az elmondottak alapján és a székipacsirta által lakott területek ismeretében világosan látható, hogy az általa elfogyasztott tápláléknak gazdasági szempontból nincs nagyobb jelentősége. E területek ugyanis zömében nem állanak mezőgazdasági művelés alatt és rajtuk csupán juh- vagy marhalegeltetés fo29
