A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)
Néprajz - Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége
árucserén túl is lényegesek a népéletben. A kezdetleges kereskedelem kultikus jelleggel is bír, sok esetben a vásár helye szent hely. 6 Természetesen korábbról is ismeretesek hasonló felismerések. Efimenko orosz etnológus például már 1384-ben, a népi élet kutatásáról írt figyelmet érdemlő tanulmányában rámutatott a népi árucsere különböző alkalmaiban, módjaiban rejlő tanulságok levonásának szükségességére. 7 Hasonlóképpen vélekedett Ratzel is, aki sokoldalúan foglalkozott ugyan a kérdéssel, de csak általános megállapításokat tett. Például az állam és kereskedelem viszonyát behatóan elemezve kifejtette, hogy a szervezett társadalmak kereteiben a szervezet, az állam irányítja a kereskedelmet; a kereskedelem voltaképpen állami monopólium. 8 Ez ugyan így van a szervezettség magas fokán álló társadalmakban, de közel sem ez a helyzet a kezdetleges társadalmi viszonyok között élő népeknél, bár vitathatatlan, hogy itt is a kereskedelem, az árucsere elsőrendű közösségi ügy. Ratzel különben hoz fel erre példát. Említi, hogy Afrika különböző népeinél a piac helye központ. 9 Szól arról is, hogy már ezekben a primitív közösségekben is önálló piacszervezet működik. Kongót említette, ahol a piacok rendjére, a vásárjog betartására piacmester vigyázott fel. 10 Különösen sokat foglalkozott a nők, asszonyok kereskedelmi tevékenységével, szerepével. 11 Haberlandt a primitív népeknél törzsönbelüli és törzsek közötti árucserét különböztetett meg, hangsúlyozva, hogy mindkét esetben a konkrét gazdasági tartalmat a járulékos gazdasági, társadalmi (rokonsági), kulturális kapcsolatok egész rendszere követi. 12 Gondosan osztályozza a kereskedőket (egyes kereskedők, kereskedő közösségek, közvetítő kereskedők, kereskedő nemzetségek) és a kereskedés formáit (utazó-vándorló kereskedés, közvetítő kereskedők, vásári-piaci kereskedés) 13 . Ratzelhez hasonlóan Haberlandt is nagy jelentőséget tulajdonított a kereskedelem társadalomszervező szerepének és azt mondta, hogy „egyetlen tényező sem járult annyival a politikai hatalom és a korai államalakulás kifejlődéséhez, mint a kereskedelem". 14 Körülbelül ilyen és ehhez hasonló megállapítások találhatók más etnológusok különböző munkáiban is. A sok, végeredményben egymástól alig különböző véleményt Benedict foglalta össze, amikor a kereskedelmet, a népi .árucsere különféle formáit az emberi kultúra egyik alapvető modelljének állította. 10 Alapvető munkája újabb kiadásában véleményét csak jobban alátámasztotta és a népi árucsere különböző módjait és összefüggéseinek egészét továbbra is a kultúrák egyik leglényegesebb modelljeként értékelte. 10 Az összefüggésekből nyilvánvalóan megállapítható, hogy Benedict véleménye nagy hatással volt Lintonra, az egyik vezető amerikai etnológusra. Linton híres munkájában, a The trees of culture-ban, behatóan foglalkozik a népi árucsere különböző formáival és a népéletben betöltött szerepeivel. Megállapítja például, hogy a legkorábbi európai kereskedelem terjesztette el a legősibb javakat; például a díszítésművészet különböző elemeit a mediterráneumból Közép-Európába. 17 Jelentős 6 Uo. 189. 7 A. Ja. Efimenko: Isszledovantija narodnoj zsizni. (Moszkva, 1884.) 8 Dr. Friedrich Ratzel: Völkerkunde. I. (Leipzig. 1885.) 90. 9 Uo. 193. 10 Uo. 596. 11 Uo. 193. 12 Haberlandt Mihály: Néprajz. (Ford.: Viski Károly. Budapest.) 13 Uo. 47. 14 Uo. 48. 15 Benedict, Ruth: Patterns of culturae. (New York, 1934.) 16 Benedict, Ruth: Patterns of culture. (London, 1961.) 17 Ralp Linton: The tree of culture. (Abridged By Adelin Linton. New York, 1958.) 15. 283