A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Papp József: A kender szerepe Tiszacsege társadalmi életében

Amikor Rákóczinak fővezére voltam, Az erdőben tövis bokrokkal megvívtam. Verebek árnyékát mind földhöz vagdostam, Сólyakoppantyukkal békákat kapdostam. Hóha tököm, haha! (Közben a huszár kardjával csapdos jobbra, balra.) A miskolci piacon, hogy ott szédelegtem, Erszényemet minden pénzemmel elvesztettem. A gatyám ülepe is akkor tájt kilyukadt, Az „öcsém" most a lyukon nézi a lányokat. Hóha tököm, hóha! (Közben a lukas nadrágzsebén kidugdossa az ujját.) Eladnám a lovat, száz forint az ára. Akinek nem tetszik, csapja háromszázra. A cigánynak nagyon fáj érte a szíve, Legyen az ördögnek legkedvesebb híve. Hóha tököm, hóha! (Közben a ló nagyokat ficánkol, hogy lássák, milyen kitűnő ló.) Nem adom, nem adom a beste kutyának. Szíve szakad érte a magyar huszárnak. Nem adom, nem adom, Inkább agyon csapom! (Ekkor a napraforgó karddal jó nagyot húzott a ló fején levő fazékra, mely darabokra törött.) A pócirkázás nótával és tánccal fejeződött be. Ez esetben a pócirkások felfedték magukat. A tánc azonban csak egy fordulóra szólt, azután továbbálltak a pócirkás legények. A lovaspócirkások kizárólag csak a fonókat járták, disznótorokba nem mentek. A gólyapócirkához két fiú kellett, egyik a gúnár, másik a tojó gólya volt. Arra is van példa, hogy csak egy fiú öltözött be gólyának. A gólyamaszkhoz lepedő, a láb becsavarásához fehér és piros rongy kellett. A gólya csőre két darab fából készült, melyet bőrdarabbal erősítettek össze. Kereplővel helyettesítették a gólya hangját. A gólyák egyébként némák maradtak, csak a lányok hasát igyekeztek megcsípkedni a fából készült hosszú csőrrel. E néma játék azt jelezte, hogy a gólya annak a lánynak hoz rövidesen gyereket, akinek a hasát sikerült megcsípnie. Ezen viccelődtek, évődtek a többiek. Fonókban is szokásos játék volt még az asztaltáncoltatás. Ehhez azonban olyan asztal kellett., melyben vasszeg egyáltalán nem volt. Az asztaltáncoltatás sötétben folyt, és szellemidézéssel kezdődött. Az asztalt körbe ülték és tenyerüket ráhelyezték annak lapjára. Amikor az „átvette a kéz melegét", kezdődött a kopogtatás. „Az asztal mindent ki tudott kopogtatni, azt is, hogy melyik lánynak ki a szeretője. Persze ebben segítettek az asztalnál ülők is." Az asztaltáncoltatására a fonóban inkább csak vasárnap, amikor nem fontak a lányok, keríthettek sort.

16 16 A fonóbeli játékokat Botos Imre 83 éves. Kovács Gyula 82 éves, Lévay István 84 éves, Papp József 69 éves adatközlőim és Dózsa Józsefné egykori fonóházas asszony elmondásai alapján rekonstruáltuk. A dramatikus játékokat vö. Ferenczi Imre-Ujváry Zoltán.Farsangi dramatikus játékok Szatmárban című (Műveltség és Hagyomány. IV. Budapest, 1962) és Ferenczi Imre-Ujváry Zoltán: Népi dramatikus játékok alkalmai és típusai az Alföldön című (Műveltség és Hagyomány. VIII. 1966.) munkáikkal. 255