A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Néprajz - Papp József: A kender szerepe Tiszacsege társadalmi életében

totta törőbe. Egyébként kétféle tiló volt ismeretes: a nagyoló- és véknyítótiló. A megtört kendert csomókba rakták, ezt kenderbab áriák nevezték. Dörzsölés. A megtört kenderből a pozdorját a tilóhoz csapkodva távolították eL de az apróbbak még így is benne maradtak. Dörzsöléskor lábbal igyekeztek kicsuszkolni az utolsó pozdorját is a kenderből. A dörzsölés rendszerint a ház tornáca alatt történt, aholis deszkát helyeztek a földre s a falnak támaszkodva taposták a kendert. Más esetben az udvaron két bakra létrát kötöttek s abba kapaszkodva az előtte levő deszkán történt a dörzsölés. Aki Ároktőre vitte kenderét töretni, az ott helyben a bunkón a dörzsölésnek megfelelő munkálatokat is elvégezhette. Korábban a csegei nagymalomban is volt négy bunkóval működő kendertörö. A megdörzsölt, portól kirázott kender göngyölegekbe került. Gerebenezés. A kender fésülése, osztályozása а nagy- és kisgerebenen történt. A nagygereben volt a ritkább fogú, a másik a sűrűbb. A finom, hosszú szálú kender a szösz, melyből a vékony fonal, a durvább és rövidebb szálú csepühől a vastagabb fonal készült. A meggerebenezett finomabb kenderből kutyákat csináltak, míg a csepű csak göngyölegbe maradt. A kutya egyébként egy guzsalyra való mennyiségnek számított. A fonás. A fonás guzsalyról és rokkáról történt. Falunkban a kétrészes guzsaly volt használatban ember emlékezete óta. A rokka újabb eszköz, melynek két változatát, a kecske- és gólyarokkát ismerték. A fonás tartozéka volt még az orsó. Ebből kétfélét, a vastagabb fonalnak egy nagyobb, míg a vékonyabb fonalnak egy kisebb orsót használtak. A fonáshoz megágyazták а kendert. Motollálás. A motollálással vette kezdetét a szövéshez szükséges fonalegység kialakítása. A motolla hossza egy röí volt, s rajta 3 szál fonal egy igét, ötven ige egy pászmát, öt pászma pedig egy darab fonalat tett ki.

10 A szövőre legkevesebb egy darab fonal volt felhúzható. A pászmákat egymástól egy kötőlékkel választották el. Röstölés. Motollálás után a fonalat fehérítették. A rőstölés vagy fehérítés legfontosabb kellékét a hamut jó előre gyűjtötték. Erre a célra leginkább a kemény tölgy- és akácfa hamuja volt a legalkalmasabb. A fahamut rossz hordókban tárolták, ami gyakran okozott tüzet. Így pl. 1779-ben is, amikor „Virágné háza megégett, nádfal mellett lévén hamuval töltött hordója."" A rőstölés többféle módon történhetett. Egyik változat szerint a megnedvesített fonalat egy teknőben levő fahamuban meghempergették, majd kádba rakták. A kád tetejére hamvast terítettek (talán innen ered a hamvas elnevezése is), arra hamut raktak és forró vízzel hosszadalmasan öntözgették. A lúgos víz a kád alatti teknőben gyűlt össze, melyet újra melegítettek a közelben álló üstben. A rőstölés szabadban történt és egy-két napig is eltartott. Rőstölés közben a fonalat nem volt szabad gyúrni, forgatni, nehogy összegubancolódjék. Az áztatást akkor fejezték be, ha már a fonal megkelt. Utána a Kanális vagy a Kistisza vizében sulyokkal szapulták ki a fonalat. A fonalfehérítésnek egy másik ismert módja falunkban a ganéban való fehérítés. A megnedvesített és hamuval gondosan megszórt fonalat egy tiszta zsákba rakták és a ganérakásnak abba a részébe ásták el, amelyik füstölgött, tehát meleget árasztott. Ott 4-5 napig hagyták, hogy érlelődjön. Azután került sor a szapulásra. A fehérítésre főként a ló10 Ez teljesen megegyezik a Kalotaszegen használatos egységekkel. Vö. Bátky Zsigmond: A kenderrel való munka Kalotaszegen. Népr. Ért. 6:264. 11 TREL. matrikulái. 1779. év. 246