A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Fogarassy László: A Horthy-hadsereg bevonulása a Tiszántúlra

Д114 Botoshalom-Büdszentmihály keleti szegélye (ma Tiszavasvári)-AlOO Zöldhalom-A94 Margitadomb-A96 Mélyföldeshalom-Kunmadaras keleti szegélye-Kunhegyes keleti szegélye-AlOO Kunhegyestől délre- *88 Fegyvernektői délkeletre-A92-A100-A89 Pusztapó vasútállomás mellett-Tiszaföldvár - Tiszainoka-Tiszakürt-Tiszazug keleti szegélye. A két vonal közt levő terület semleges sáv volt, amelybe sem magyar, sem román katonák nem léphettek, a rend fenntartására a már ott levő csendőrség és helyi rendőrség volt hivatva. A Kunmadarastól délre eső terület kiürítése csak 1920. március 3-án, Debrecené pedig március 9-én és 11-én volt aktuális. A szombathelyi hadosztály parancsnokolt a tiszántúli területek fölött mindaddig, amíg a debreceni körletparancsnokság állomáshelyét át nem helyezte Debrecenbe. A hadműveleteket is a szombathelyi hadosztály-parancsnokságnak (Lehár ezredes) kellett vezetni kölcsönös megállapodásban és egyöntetűen a szegedi körletparancsnoksággal. Az átkelést a Tiszán egyelőre három ponton eszközölték, éspedig Tokajnál a soproni ezred, Poroszlónál a zalai és Szolnoknál a vasi ezred századai, amelyek támogatására lovasságot is alárendeltek.'

1

' Érdemes megemlíteni, hogy a tanácskormány bukása után külön bizottságot rendeltek ki Julier Ferenc vörös hadseregvezérkari főnök tiszántúli hadműveleti tervének tanulmányozására, aminek a jelen esetben csak elméleti jelentősége volt, mert Tiszántúl békés megszállására elég volt egy hadosztálynyi erő is. A fővezérség tudomása szerint ebben az időben négy román gyalog- és egy lovashadosztály tartózkodott a „megszállt területen", ami alatt a Kárpátoktól Tiszáig terjedő terület értendő. Ezek közül két gyalog- és egy lovashadosztály a megbízhatóbb regáti csapatokból, két kevésbé megbízható hadosztály pedig Erdélyből kiegészítve. A legmegbízhatóbb román csapatok a Dnyeszter-fronton voltak lekötve. Amíg az orosz veszély fenyegette őket, nem látszott valószínűnek, hogy képesek volnának újból Budapest felé előnyomulni. A katonai bizottsággal folytatott tárgyalások folyamán nyilvánvaló volt, hogy a románok sem kívánják, hogy csapataik a magyarokkal összeütközzenek/'

2 1920. február 25-én a vasi ezred 5. százada Szolnokról elindult Szajolra és 18 órakor megszállta az ottani pályaudvart. Zalai gyalogezred 8. százada Poroszlónál 15 órakor átkelt a Tiszán és bevonult Tiszafüredre, ahol a lakosság örömmel fogadta. Tokajnál a soproni ezred 2. százada 15 órakor kelt át a Tiszán. A 3. század Rakamazt, az 1. század Tiszalököt szállta meg. „Eddig megszállt területen a lakosság hangulata lelkes" - közli a helyzetjelentés. Február 26-án 15 óra 30 perckor Budapestről Szolnokra érkezett a szombathelyi hadosztály törzse, távíró és törzsszázada.'"

! Ugyanezen a napon a szombathelyi lovasosztály 1/2 százada vasúton Tokajra, egy szakasza Poroszlóra, beérkezett, alárendelve a soproni I. zászlóalj, illetve zalai század parancsnokságának. A dunántúli I. huszárezred egy lovasszázadát Szolnokra már 25-én előretolták/

1

'

1 Előnyomulás a tiszai hídfőkből ezen a napon szünetelt. Február 27-én délelőtt 7 órakor a vasi ezred II. zászlóaljának a zöme is átkelt délelőtt 7 órakor a Tiszán és egy-egy századdal megszállta Tiszaföldvárt, Törökszentmiklóst, Fegyverneket, fél századdal Kenderest. Aszódról Szolnokra érkezett a vasi gyalogezred törzse, műszaki és rohamszázada, valamint a 2. hu41 Uo. 14/11852/1920. I. r. oszt. 1920. február 23-ról. Lehár csoport 210/23. hdm. számú intézkedése Tiszántúl megszállására. 42 Uo. 15'11965/Ia. Helyzetjelentés 1920. február 25-ről. 43 Uo. 15/11946/Ia. 44 Már említett 11852/1920. sz. 230