A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Fogarassy László: A Horthy-hadsereg bevonulása a Tiszántúlra

cent kívánták, tehát a békekonferencia által már megállapított állami határoknak a románok javára való rektifikálását. Horthy nem volt hajlandó ezt a követelést teljesíteni, okulva azon is, hogy idáig minden magyar kormány a határkérdésbe bukott bele/

1 Az antant Budapestre egy-egy angol, francia, amerikai és olasz tábornokból álló bizottságot küldött a magyarországi helyzet ellenőrzésére és a román hadsereg eltávolítása végett. Közülük Bandholtz amerikai tábornok igen érdekes emlékirataiban foglalkozott a román megszállás történetével, ezek azonban magyar fordításban a mai napig nem jelentek meg.

5 Megírta, hogy antantőrséget kellett állítani a miniszterelnökség elé, mert a románok le akarták tartóztatni Friedrich miniszterelnököt. Az antant tábornoki misszió elvileg hozzájárult, hogy a „nemzeti hadsereg" fővezérsége 30 000 fő mozgó haderőt szervezhet, amely létszámba a karhatalmi alakulatok nem számítanak bele, szeptember 23-án viszont arról értesítette a fővezérséget, hogy a román főparancsnokság a következő magyar katonai egységek felállítását engedélyezik: Siófoki körlet: egy lovasdandár (2 ezred á 4 század), 800 fő, 2 géppuskás osztag, 1 üteg 4 löveggel. Kaposvári és szombathelyi körlet: egy-egy gyaloghadosztály á 3 ezred (per 5200 fő), á 2 lovasszázad per 200 fő, á 3 üteg (12 löveg). Maximális létszám 12 400 fő és 28 tábori ágyú, amelyek csak 8 cm kaliberűek lehetnek. Sorozni nem szabad, a csapatok csak önként jelentkezőkből állíthatók ki.

6 Elméletileg tehát ezen a napon zárult le a Magyarország ellen viselt román háború, mivel ők sohasem tettek különbséget a velük szemben álló vörös és fehér magyar csapatok között.

7 A román királyi csapatok ekkor a következő vonalon állottak: Patkányos major (a Dunánál) -Győr-Ménfő-Tenyő-PápaTeszér-Gyertyánkút-Márkó-Nemesvámos-Peremarton-Nádasladány-Dinynyés-Szabolcs-Adony. A magyar csapatok vonala pedig így húzódott: Jánosmajor-Öttevény-Abda-Ikrény-Koroncó-Győrszemere-Gyömöre-Lovászpatona-Kisdikós major-Herend-Kishidegkút-Felsőörs-Balatonkenese-Föveny 4 Ugyanott, 238. Más szerzők is említik. Az 1916. évi bukaresti szerződés értelmében az antant Romániának ígérte Békéscsabát és a Maros torkolatát is, Debrecent viszont nem, de a határ Debrecentől közvetlenül keletre húzódott volna. Mivel Debrecenre vonatkozó román igényt okmánnyal alátámasztva nem láttam, valószínűbbnek tartom, hogy a románok csak olyat határkiigazítást kívántak, amelybe Debrecen város külterületének egy része is beleesett volna. (A várostól kb. 5 km-re keletre.) 5 H. H. Bandholtz: ,,An undiplomatic diary" с. emlékiratainak a román megszállást pejoratívan értékelő kitételei Márdárescut vitairat kiadására késztették. (Raspuns unui jurnal nediplomatic al Generalului de divize H. H. Bandholtz, 1919-1920. Bucuresti, 1935.) Bandholtz egyébként a magyar ellenforradalmat is bírálja. 6 Suhay Imre: A fővezér - Horthy Miklós. (Bp. 1939.) 162. Dediu román őrnagy és Berthon francia alezredes jelentése javasolja, hogy a hiányzó 3000 fegyvert román parancsnokság engedje át Horthynak és azon célból, hogy a megengedett ütegeket csak 8 cm-es ágyúkkal fegyverezzék fel, a románok adjanak vissza 16 ilyen kaliberű zsákmányolt ágyút csereképpen 10,5 cm-es tarackokért. - Csak szolgálati használatra, 103. 7 Mosoiu tábornok már 1919. augusztus 4-én is ebben az értelemben nyilatkozott magyar tisztek, köztük egy hadosztályparancsnok (Werth Henrik alezredes) előtt. Rumänien und der Bolschevismus in Ungarn. (Budapest ,1943.) 46. Azonkívül Schnetzer közlése Horthynak 1919. aug. 27-én. Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon 1919-1921. 143. 222