A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Fogarassy László: A Horthy-hadsereg bevonulása a Tiszántúlra

Fogarassy László A Horthy-hadsereg bevonulása Tiszántúlra Dacára annak, hogy a magyar tanácskormány leköszónése után a békekonferencia felszólította a román királyi hadsereget, hogy csapataikat azonnal állítsa meg az éppen elért vonalon, a román hadvezetőség tovább folytatta hadműveleteit. Nemcsak Budapestet szállta meg, hanem a román élcsapatokat Győrig és Veszprém-Székesfehérvár-Adony vonaláig tolta ki. Hivatkozott is arra, hogy a magyar kormány nem fogadta el az 1919. augusztus 5-én átadott fegyverszüneti feltételeket, ők tehát Magyarországgal továbbra is háborúban állanak. Ellenségnek tekintették tehát a Horthy-féle „nemzeti hadsereget" is, amely augusztus folyamán Dunántúlon alakult ki. Ez a szegedi helyőrség, a feldbachi tábor Dunántúlra vonult alakulataiból, valamint a csatlakozott magyar vörös csapatokból tevődött össze. A siófoki II. (volt vörös) hadtestparancsnokság még augusztus 13-án is működött, amikor Horthy Miklós altengernagy repülőgépen odaérkezett és a hadtest vezérkari főnökének tudtára adta, hogy az összes dunántúli csapatok főparancsnokságát átveszi.

1 Két nap múlva szárnysegéde kíséretében Budapestre utazott, hogy Märdärescu tábornokkal a román előnyomulás beszüntetéséről tárgyaljon és csak 19-én tért vissza Siófokra.

2 A budapesti román katonai főparancsnokság arra törekedett, hogy olyan kormány alakuljon Budapesten, amelyben a szociáldemokraták is részt vesznek, és amely román-magyar szövetség megkötésére is hajlandó lesz. Sőt még Horthy miniszterelnöksége is szóba került, nemkülönben a román király jogara alatt egy perszonál-unió gondolata is fölmerült.

3 A románok a közhangulat megnyerése érdekében lettek kommunistaüldözőkből a humanitás bajnokai, ami igen jól megfért az általuk folytatott zsákmányolási praxissal. Azok, akik magyar részről támogatták volna a perszonáluniót, ahhoz kötötték hozzájárulásukat, hogy Erdély ne legyen Románia része, hanem harmadik ország a romániai Hohenzollern uralkodóház jogara alatt. Ezt viszont a románok nem tették magukévá. A román-magyar perszonáluniót nem helyeselte a prágai és belgrádi kormány sem. A románok egyébként a hadizsákmánynak nyilvánított anyag részbeni visszaszolgáltatása és pénzkölcsön folyósítása fejében Békéscsabát és Debre1 Az 1919. augusztus ikatonai interregnum történetére vonatkozólag lásd „Az augusztusi dráma (1919)" c. tanulmányomat. (Irodalmi Szemle XII. 1969/7. sz. 613-621. és 8. sz. 721-729.) Az előzményekre is kitértem az alábbi tanulmányomban: „A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa." (Herman Ottó Múzeum Évkönyve VII. 1968. 309-323., 2. térkép. Hibaigazítás: HOM Évkönyve, VIII. 1969. 515. o.) 2 Horthy altengernagy egy közzétett okmány szerint József főherceg mint kormányzó rendeletére hivatkozva 1919. augusztus 19-én vette át a fővezérletet. (Csak szolgálati használatra!) Iratok a Horthy-hadsereg történetéhez 1919-1938. (Bp. 1968.) 91-95. 3 Pilch Jenő ezr.: Horthy Miklós. Bp. 1969.) 2. kiadás, 184. 221