A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Történelem - Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

s ki jelentette, hogy a Camara hivatalára soha nem fog compareálni; hanemha a törvények rendes uttyán tzitáltatik. A Ns Vármegye pedig azt irta a Camará­nak, hogy mint törvénytelen formájú citatoria ollyannak vétettetvén a Mar­jaiakra küldettetett citatoria; a mellett soha nem fogja őket kényszeríteni a Vármegye a comparitiora, de még ezzel nem hagyott fel a Camara a Város há­borgatásától, hanem 1726-k esztendőben ismét 26-k Martiusra Kassára tzitálta a Városiakat, melly Citatoriának tsak ugy engedelmeskedtek, mint máskor. A mikor látván a Camara, hogy a Vármegye erejével sem kénszeritheti a Váro­siakat a comparatiora, azt tselekeszi, hogy az akkori Váradi Comendánsnak Kittzing nevezetűnek, hogy mivel másképpen nem boldogulhatni a Camara ré­szére a kis Marjaiakkal, fogassa el a Birót és Nótáriust és tartsa kemény fog­dában a Várban mid addig mig magokat meg nem adják; amit Kittzing el is követett. Ks: Mit tselekedett a Vármegye a fogj ok ki szabadításában? Fs: Irt a Kamarának, a honnét az a válasz jött, hogy a Biró ugyan ki bot­sáttathatik, de ugy hogy a nótárius mellé még két öreg vagyonos emberek té­tetnek árestomba, kik is mind addig ott fognak sartzoltatni mig magokat a Kamarának, mint örökös földesuruknak fel nem adják; a minthogy a Biró ki eresztetett, de Bihari Miklós nevezetű nótárius mellé árestomba tétettek Oláh István és Szántó István nevű lakosok, kik is mintedgy 9 Holnapokig nyomor­gattattak, a melly idő alatt a Ns Vármegye sürgetvén a felséges Magyar Hely­tartó Tanátsot, s a Felséges Királyt is, s a foglyoknak szabadulásokat meg nyerte. Ks: Ezenkivül mitsoda rosszat hozott még ez az 1726 esztendő a Városra? Fs: Ezt: hogy a Váradi Püspök észre vévén a Kis Marjaiknak meg rémit­tetéseket ki küldötte a maga embereit a határnak meg tizedelésére, melly erő­szaknak jóllehet igyekeztek ellent állani a Marjaiak, de tsak ugyan nem állhat­ván ellent a Püspök ki küldött erejének erő hatalommal meg vétette a tizedet, melly mind ez ideig nem volt. Ks: Hát most kié a Kis Marjai tized? Fs: Ámbár attól az időtől fogva mindég nyughatatlanitotta a Város a Püs­pökséget, hol contradictiokkal, hol perrel, hol pedig a tized erőszakos meg nem adásával, de mind ez ideig ezt az leg igazabban egyenesen Kis Marjaiakat il­lető just nem lehetett vissza szerezni, ha tsak mostani munkájokat meg nem segiti az Isten az Elöljáróknak. Ks: Hogy lett vége a Camarának a K. Marjaiakkal való vetélkedésének? Fs: Ugy hogy a K. Marjaiakat a Királyi Fiscus a törvények utján meg hív­ta és meg hallgattatván, a K. Marjaiak processualiter absováltattak a Fiscus meghivásától, melly processus a Királyi Táblára apelláltatván, ottan is a K. Marjaiak a Fiscus meghivásától absolváltattak és a privilégiumok confirmál­tatott, felséges VI. Károly császártól 1738-ik esztendőben, mint a confirmatio­nalist az Archívumban meg lehet látni. Ks: Hát azólta volté valami szemben tűnő háborgatása ennek a Városnak? Fs: Apró tseprő szakadatlanul érte, hanem 1772-k esztendőben az Urbári­umnak az országban lett bé hozatásakor Királyi Comissio, úgymint Andrássi István ur küldetvén ki Marjára, hogy meg vizsgálná, mitsoda fundamentumon állana ennek a Városnak szabadsága, s minden környül állásokról tudositsa a Királyi udvart. Ez meg lévén felséges Mária Theresia is ezen Város szabadságát helyben hagyta, azon kivül mellyek már ezenn Város szabadságai közzül régen el vesztek. 216

Next

/
Oldalképek
Tartalom