A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1975)

Természettudomány - Endes Mihály: A székipacsirta (Calandrella brachydactyla Leisler)

а П., III., IV. kézevező, amelyek így a szárny hegyét alkotják. Megjegyzendő, hogy a III. a Il.-nál gyakran 1-2 mm-rel, és a IV.-nél is kb. ugyanannyival hoszszabb. A III. és IV. evezők külső zászlója a csúcsi harmadban kimetszett. A sorban következő többi kézevező fokozatosan rövidül. Így az V. 8-13 mm-rel, a VI. 15-19 mm-rel rövidebb a IL-, ill. III.-nál. Képletben leírva.- II = III = IV > V > VI > VII > VIII > IX > X > I. A karevezők meglehetősen hoszszúak, gyakran elérik a kézevezők hosszát, s így a szárnyhegyet, de legtöbbször lekopnak rövidebbre. A leghosszabb másodrendű fedőtoll a IV. és V. kézevezők hossza közé esik. A szárny hossza átlagosan 94-95 mm. Felnőtt példányokon az eddig mért legrövidebb, ill. leghosszabb méretek 84 és 103 mm. Ezek az értékek a tojónál kb. 3-5 mm-rel kisebbek. A farok hossza 60 mm, az eltérések 52 és 70 mm között ingadoznak. A szárny hosszában mutatkozó nem1. ábra. A székipacsirta farka felülnézetben a fajra jellegzetes mintázattal. (Szerző rajza) 2. ábra. Székipacsirta (Calandrella brachydactyla) és déli székipacsirta (Calandrella rufescens) szárnyformája. Az előbbi fajnál a leghosszabb karevező csaknem eléri a szárny csúcsát képező kézevezőket. (Portenkó szerint) 12