A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

gálás, a teremőrök túlórái, az áramfogyasztás terhelt. Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az érdeklődés a belefektetett energiával fordított arányban állt. Egy-egy ilyen attrakció-számba menő esti nyitvatartásra még nem érett meg a közönség, s a napok múltával a látogatók száma egyre csökkenő tendenciát mutatott. Megfigyeltük azt is, hogy aki megnézte esti fényben az Ecce homo-t, azok közül senki sem kereste fel a kiállítás többi termeit. A teljesség igénye nélkül ennyiben szerettünk volna rövid tájékoztatást adni művelődési életünkről, s ezen belül a múzeumok helyzetéről, eredményeinkről, gondjainkról. Kultúrpolitikánkról, múvészetpolitikánkról is mindössze csak annyit óhajtottunk beszélni, amennyi magyarázatul szolgálhat az itt vázolt múzeológiai feladatok végzéséhez, megértéséhez. Az eddig elmondottakból leszűrhetjük azt a következtetést, hogy a tömegek egyszerre két síkon élnek: egyik a mindennapi életük, a másik az, ami külső hatások folytán felraktározódik bennük, ami által tudatuk is megváltozik. A felmérések felkutatják a kulturális „fehér foltokat", melyek egyaránt megtalálhatók a tanyavilágban és a nagyvárosokban; a munkába utazóknak szabad idejük nagy részét felemészti az utazás. Nemcsak az egyénnek, a demokráciának is szükséglete a kultúra. A művelődéspolitikában már évekkel ezelőtt minden szinten számtalan egészséges kezdeményezés, javaslat született a hiányosságok pótlására, a kulturális színvonal emelése érdekében. A javaslat még nem megvalósítás. Ahhoz, hogy előrébb lépjünk, sokkal nagyobb ütemre lenne szükség, munkás hétköznapjaink is ezt követelik meg. Befejezésül ismételten hangsúlyozzuk: szocialista társadalmi rendünk építése során alapelveink szilárdak, de a megvalósítás során azért jelentkezik számos változás a napi feladatok teljesítésében, mert az elmúlt 27 év alatt állandóan változtak kulturális munkánk feltételei. Az egyre magasabb követelményeket támasztó gazdasági munka a tennivalóink fókuszában van, a tömegkulturális feladatokkal pedig az egyéb alkotó munka színvonalán kell foglalkoznunk. Ha fejlődésünk tényeit és akadályait számba vesszük, azt tapasztaljuk, hogy kulturális életünk is aránylag egyenletesen fejlődött, s növelte általános eredményeinket. A továbbiakban is szüntelenül erősítenünk kell kulturális életünk eszmei és politikai irányvonalát, a fejlődő viszonyainkhoz jobban igazodó megoldásokat. A műveltség gazdagítása a politikai továbbfejlődés előfeltétele is. Hiszen országunk külpolitikai tekintélye és súlya - belpolitikai, gazdasági sikerein, honvédelmi erején kívül - éppen kulturális színvonalán, oktatási eredményein, kulturális teljesítményein is lemérhető. 648