A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

munkra nem mindenben kielégítő definícióját, de ismerjük a lényegre törő, konkrét megfogalmazásait is. Elsőnek Lenint idézzük: „A művészetet közelíteni a néphez, s a népet közelíteni a művészethez." Sok más megfogalmazás közül kettőt szeretnénk kiemelni: „A szocialista realista művész tekintetbe veszi közönségének műveltségi szintjét és osztályhelyzetét, valamint az osztályharcok állását... A szocialista realizmus az emberek együttélésének valósághű ábrázolását jelenti, szocialista álláspontról, művészi eszközökkel... A szocialista műalkotás a munkásosztály szempontjából indul ki. . . megmutatja nekik annak a munkásosztálynak a világképét és szándékait, amely hozzálát, hogy az emberek alkotóképességét egy kizsákmányolástól mentes új társadalomban eddig soha nem látott mértékben növelje." (A szocialista realizmus. 344-345. oldal nyomán hivatkozás Bertolt Brecht: írások a színházról című munkájára.) „A szocialista realizmus valóságfeltáró erejének, ábrázoló, megismerő szerepének záloga, hogy világnézete, pártossága révén a valóság megismerésében és aktív megváltoztatásában leginkább érdekelt osztály történelmi mozgalmához kapcsolódik. Ebből következnek realizmusának legáltalánosabb esztétikai jellemzői is . . . a művészet tárgya, az emberi valóság csak a társadalmi lét meghatározott körülményeinek viszonyában kaphat tényleges tartalmat, konkrét jelentést, esztétikai körvonalat." (A szocialista realizmus. 442-443. oldal nyomán hivatkozás az MSZMP Kulturális Elméleti Bizottságának állásfoglalása, 1965. című munkára.) Ezt a gondolatot vitte tovább Lukács György a következő megfogalmazásban: „Egy korszak nagy emberi problémáinak megértése és megértetése, ez az igazi hivatása az irodalomnak, a művészeteknek." (Népszabadság, 1967. dec. 24.) Szeretnénk leszögezni, hogy a művészet nem azért realista, mert valami hatalmasság tanácsolja vagy parancsolja, hanem azért, mert a közönséget, a népet a tulajdon valóságuk érdekli, a művész képzeletével, tehetségével és tudásával egybeötvözve. Irodalmunk, művészetünk nagyrészt adós a munkásosztály, a dolgozó nép mindennapjaiban gyökerező igazi problémák és új jelenségek ábrázolásával. Pedig legfontosabb feladata megmutatni a tegnapot legyőző mát! Ahhoz, hogy a korunk teremtette problémákat valóban megérthessük, feltétlenül szükséges igen magas kulturális színvonal, és elsősorban bizalom a modern, a mai kor művészeivel szemben, valamint építő, egységes, marxista, elvi és bátor kritika. A kritika felelőssége és szerepe a szocialista értékrend kialakításában, értékelésében, és a tömegek orientálásában van. Kívánatos lenne, hogy az eddiginél jobban töltse be segítő feladatát, előrehajtó szerepét a kulturális igények felkeltésében, a közvélemény tájékoztatásában, az igazi értékek propagálásában. A tárlatvezetéseken arról győződtünk meg, hogy általában az emberek művészetszemlélete a XIX. század végénél megrekedt. Ebből a stagnáló állapotból csak tervszerű képzéssel lehet a tömegeket kimozdítani. Napjaink művészetéhez : a szocialista realizmushoz pedig a hiányzó szakaszokon, az „izmusok" megismerésén keresztül juthatunk el. Tárlatainkon, közelebbről a Déri Múzeumban rendezett kiállításokon is gyakran találkozunk szürrealista, futurista, sőt gyakran folthatásokra épített tasista, vagy természeti formákra sem utaló absztrakt alkotásokkal. Az így megfogalmazott, s ilyen előadásmódú művekkel nem érthetünk egyet a mi gyökeresen megváltozott társadalmi rendszerünkben, a szocializmust építő kor41 Déri Múzeum évkönyve 641