A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

re több munkás- és parasztszármazású hallgató kerüljön az egyetemek és főiskolák nappali tagozatára. A nevelés és tudat formálása össztársadalmi feladat, amelynek megvalósításában alapvető szerepük van a neveléssel hivatásszerűen foglalkozó intézményeknek, az iskoláknak, a családnak, a különböző oktató-nevelő kollektíváknak, tömegszervezeteknek. Az iskolai nevelés jelentőségét az is növeli, hogy a nők munkábaállásával a család kevesebb időt tölt együtt, tehát a környezetalakító ereje leszűkül. Az iskolákat tehát jobban kell segíteni, és javítani kell a feltételeket központilag is, helyileg is. Attól, hogy jobbak az életkörülmények, még nem lesznek szocialista gondolkozásúak az emberek. Marx szavai szerint (Marx-Engels: Művei. 3. k. 8.): „A körülmények megváltozásáról és a nevelésről szóló materialista tanítás megfeledkezik arról, hogy a körülményeket az emberek változtatják meg és a nevelőt magát is nevelni kell . . ." Szocialista embert pedig csak a közösségben végzett munkával lehet nevelni. Mindezekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a szocializmusban a bennünket felváltó nemzedék csak akkor tudja töretlenül folytatni az általunk megkezdett munkát, ha nemcsak az építő munkára tanítjuk meg, hanem kifejlesztjük a többre, jobbra, teljesebbre vágyó igényüket. E cél érdekében igen sok még a tennivaló. E tanulmány keretein belül nem beszélhetünk a gazdasági, politikai, társadalomtudományi, műszaki tudományi teendőkről csak annyiban, amennyiben a kulturális politikánkkal összefüggenek. De részletesebben szükséges foglalkozunk a művészetpolitikával mint olyan fogalommal, mely elsősorban hivatott szépérzékünket, ízlésünket fejleszteni. A művelődéshez szorosan hozzátartoznak a művészetek. A művészetek megismertetésében jelentős feladatok hárulnak - az összes művelődésügyi intézmények mellett - a múzeumokra is. Az osztály társadalmakban a művészet osztályjellegű. Ebből következik, hogy minden kor művészetében végső fokon az egyes osztályok érdekei, illetve törekvései tükröződnek. A művészet gátolhatja vagy segíti a társadalmi haladást. A művészetben a tartalom és a forma elválaszhatatlan egységet képez, dialektikus kölcsönhatásban áll egymással. Múzeumaink egyre fontosabb szerepet töltenek be a közművelődésben. Az emberekben növekvő az igény az állandó művelődésre, s ezt az igényt ki kell elégíteni, és tovább kell fokozni. A kultúra története tanúsítja, hogy a jelentős alkotások előbb-utóbb széles rétegekhez tudtak szólni. A szocialista társadalomban is van feszültség az igazi kultúra és a tömegek egy részének igénye között. Az embereket pl. nem arra kell nevelni, hogy egyáltalán megnézzenek egy képet, hanem meg kell őket tanítani, hogy miként nézzék azt, s hogy jó legyen az az alkotás, és jó képzőművészetre legyen igényük. Ehhez szükséges minél szélesebb körben propagálni a modern művészetet. Ebben a munkában is megnő a szerepe azoknak az intézeteknek, szerveknek, intézményeknek, amelyek feladata az új típusú ember nevelése. A művelődési intézmények, a különböző tömegszervezetek és mozgalmak programjaikkal, rendezvényeikkel nem képesek eljutni valamennyi dolgozóhoz. E tekintetben előrelépés szükséges ahhoz, hogy a munkahelyek ne csak termelőegységek, hanem íontos társadalmi, politikai és kulturális egységek is legyenek. A közönség, - legyen az akár szocialista brigád, - általában nem szereti, ha belvilágát új gondolatokkal zavarják meg. De ha sikerül felkelteni érdeklődését, fogékony a gondolati, nemcsak a műszaki új iránt is! 637