A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Ditróiné Sallay Katalin: Művelődéspolitika és múzeumok

felelő következtetéseket le tudjuk vonni, és van lehetőségünk arra, hogy a leszűrt megállapításainknak érvényt is tudjunk szerezni. A műtárgyak élettartamának meghosszabbítása tudományos alapokon álló, korszerű eljárásokkal és eszközökkel történik, és a restaurátorok is - szakmai színvonaluktól függően - kutatómunkát is végeznek. A magyarországi múzeumokban még mindig nem jutottunk túl az „általános restaurátor" ellátottságon, míg a korszerű személyi felépítésű külföldi múzeumokban lényegesen kedvezőbb a helyzet, ahol a restaurátori ágazatokban is megtörtént a szakosodás, vagyis kisebb múzeumokban is pl. más végzi a fémek restaurálását és más a kerámiákét, s ismét más a fatárgyakét, textíliákét stb. A fentebb említett szakmai felmérés 1969-ben történt. A probléma nem évült el, és megoldást sem nyert, mert három év után sürgetőbben került előtérbe az állagmegóvás kérdése, és csillagászati szám dokumentálja problémáját. Dömötör János 1971. októberben az országgyűlésen számadatokkal számolt be a restaurátori helyzetről. (Múzeumi Közlemények. 1. szám. 19-22.) Ebből a beszámolóból megtudjuk, hogy a magyarországi múzeumokban mintegy 6 millió tárgyból jelenleg mintegy 50 000 darab műtárgy kezelése, állagmegóvása, védelme jut 1 fő restaurátorra, ami maximális teljesítés esetén is műkincseink további pusztulásához vezet. Ennek sürgős megoldása csak megfelelő felszereléssel, és a szakember-gárda számának nagyarányú növelésével oldható meg. A szakember-létszám nem egyszerű kérdés, mivel hazánkban csak a Képzőművészeti Főiskolán képeznek képzőművész-restaurátorokat. (Fentebb már említettük, az általános restaurátorok képzése csak alkalmi, rövid időtartamú tanfolyamokon történik.) Az állagmegóvás munkáját nagymértékben segítheti vagy leronthatja a raktározás, melynek körülményei befolyásolják a tárgyak állapotát. Sajnos, korszerű raktárakkal országosan is csak néhány helyen rendelkezünk, így a kevés számú restaurátor szakember munkája sok esetben meddő időtöltés, ha a konzervált, restaurált tárgyak esetleg nedves, fűtetlen, túlzsúfolt, nyitott polcon porártalomnak kitett raktárakban, esetleg még szuvas faállványzaton nyernek elhelyezést. Kultúrkincseink biztonságos őrzése érdekében tehát hathatós anyagi, személyi segítségre van szükség. Ugyancsak Dömötör János országgyűlési felszólalásából értesülünk arról, hogy hazánkban „megközelítőleg tízezer műemlék, műemlék jellegű és városképi jelentőségű építmény áll védelem alatt." Gondolkozni, és közelesen tenni kellene valamit annak érdekében, hogy ezekben az épületekben múzeumokat, múzeumi raktárakat helyezzenek el, és: egy-egy műemlék épületet felújítás után ne hivatalok, intézmények céljára vegyék birtokba, vagy éppenséggel ne lakásoknak alakítsák át. Az 1970 májusában megtartott Országos Népművelési Konferencia napirendre tűzte „A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai" című témát. Ennek a konferenciának elemzését, a feladatok meghatározását - az elhangzott referátum kiegészítéseként - 3 kötetben jelentette meg az Országos Népművelési Tanács. Mint sok hasonló rendezvényen, így ezen is minden bizonnyal minden megye kulturális kérdésekkel foglalkozó vezető szakemberei részt vettek, s talán még a 3 kötetes kiadványból is kaptak. De a feladatok kijelölése, illetőleg a közművelődés fejlesztése hatékonyan nem követte ezt a tanácskozást. Mint Korek József tanulmányából kiderül (Múzeumi Közlemények. 3. szám. 28-34.), „a konferencia a múzeumügynek csupán egyik vetületével foglalkozott. Ez a múzeumok közönség felé forduló arculata. A múzeumi -40 Déri Múzeum évkönyve 625