A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Héthy Zoltán: A Debreceni Múzeumbarátok Körének története 1927–1949

Héthy Zoltán A Debreceni Múzeumbarátok Körének története 1927—1949 1. Az egyesület megalakulása „Sz. kir. Debreczen város múzeumának vezetősége sokszor jutott azon kellemetlen helyzetbe, hogy a neki felajánlott helyi vonatkozású és muzeális becsű tárgyakra - fedezet hiányából - nem reflectálhatott. Az is gyakori eset volt, hogy a helybeli művészek müveiből tárlatunk számára nem a legjobbat, nem a legjellegzetesebbet vásárolhattuk meg; mivel az drágább volt, mint a mily összeg fölött - e czélra - rendelkezhettünk. De megtörtént az is, hogy egyik másik helybeli művésztől - legjobb akaratunk daczára - nem vásárolhattunk semmit. Idegen művészek remekeinek megszerzésére pedig még álmunkban sem gondolhattunk. Igaz, hogy nemcsak a Debreczeni Városi Múzeum, hanem a budapesti, sőt más világvárosi muzeumok sem kapnak oly dotációt, amelyből a rendes administrates, kutató és kisebb gyűjtési kiadásokon felül eggyes - váratlanul felbukkant - értékesebb műtárgyat - habár annak megszerzése mégoly kivánatos lenne - megvásárolhatnának. Ilyen esetekben vagy a fenntartó hatóságokhoz folyamodnak rendkivüli segélyért (amit egy párszor mi is megtettünk) vagy lemondani kénytelenek s a műkincs vándorol idegenbe. Hasonló, sajnálatos esetek megelőzésére megértő, áldozatkész mübarátok, иду Budapesten mint külföldön, eggyesületeket alakítottak: hogy az illető muzeumot, mikor annak szüksége előáll, zavarából - a szükséges összeg rendelkezésre bocsájtásával - kisegitsék. Maholnap megnyilnak a nemesen gyönyörködni s tanulni vágyó közönség és ifjúság előtt a Déri illetve városi múzeum kincsekkel telt termei. A nemes város bizonnyára az eddiginél fokozottabb mérvben fog a múzeum vezetőségének a culturpalota gondozására s a városi múzeum fejlesztésére fedezetet rendelkezésre bocsájtani. Ámde a város teherbiró képessége is véges s mivel a culturpalota kezelési s fentartási költségei, úgyis az eddiginél sokkal nagyobb mértékben veendik a város áldozatkészségét igénybe: gyűjtésre s főleg alkalmi nagyobb vásárlásokra nem fog adhatni oly összeget, mely a múzeum minden irányú fejlődését kellően biztosithatná. Városunk minden szép és művészi iránt fogékony közönsége köréből, mely a culturpalota sokoldalú intézményét, berendezkedését (mint olvasóterem, kölcsönkönyvtár, képtár, Déri és városi múzeum, kiállitási és előadó termek), használni s élvezni fogja; bizonyára fog akadni legalábbis 50-100 oly áldozatkész mübarát, kik a - fővárosokban már ösmert - nem eléggé dicsérhető, nemes és hazafias munkát teljesitő - muzeumbarátok körét nállunk is megteremtik s városunk múzeumát esetről esetre értékesebb műtárgyak megszerzésére irányuló igyekezetében - kisegitik. Alakitsuk meg tehát a „Debreczeni Muzeumbarátok Körét"! Mindenki aki szeret gyönyörködni művészetben, aki lelkesedik hazánk s városunk dicső múltjának emlékeiért, aki óhajtja városi muzeumunk fejlődését, s kész azt elősegiteni: az jöjjön segítségünkre - ha csak teheti - s áldozzon évente ötven pengőt rendes tagsági dij gyanánt. Esetleg ezer pengőt, örökös alapitó tag dijaként. 36* 563