A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Muzeológia - Dankó Imre: Dr. Rajkai Tibor (1915–1972)

megválaszolni kész tudományos munkássága jelentős mértékben hozzájárult múzeumunk jó hírneve erősítéséhez. Szakmai vonatkozásban az utánunk következők feladata lesz az értékelés, mi itt, ezúttal csak annak megjegyzésére szorítkozhatunk, hogy dr. Rajkai Tibor tudományos tevékenysége, eredményei ellenére is, derékba tört, sajnálatosan befejezetlen maradt és talán ez nehéz életpályája legnagyobb tragédiája. Rajkai Tibor Budapesten született 1915. február 16-án. Édesapja a szegény nép életét jól ismerő, maga is szegény, sokat hányódott uradalmi tanító volt. Családi körülményei szinte kötelezték arra a nehéz, küzdelmekkel teli, változatos életpályára, amit aztán befutott. Elemi iskolai tanulmányait a szilfamajori (Fejér megye) iskolában kezdte. Gimnáziumba Székesfehérvárott járt, mint bejáró. Hatodikos kora óta házitanítósággal tartotta el magát. 1934-ben érettségizett, de nehéz anyagi körülményei miatt nem tanulhatott tovább. Abán — ahová apja nyugdíjazása után költöztek a szülei - díjtalan jegyzőgyakornokként kezdte pályafutását. Mivel a pedagógus pálya állt hozzá közel és már gimnazista kora óta versenyszerűen sportolt is, 1935-ben a Testnevelési Főiskolára jelentkezett továbbtanulásra. Beiratkozni azonban nem tudott, mert még a tanév megkezdése előtt katonai szolgálatra vonult be. Egy év múlva tartalékos tisztként szerelt le és főiskolai tanulmányait csak 1936-ban kezdhette meg. 1940-ben szerzett testnevelés tanári oklevelet és azonnal kinevezést az egyik marosvásárhelyi gimnáziumban. Ügy érezte, hogy révbe jutott, meg is házasodott. Élete azonban itt sem volt nyugodt. Szakmai gyakorlatát nem fejleszthette, és a már ekkor jelentkező tudományos ambíciót sem elégíthette ki, mert 1942. áprilisától frontszolgálatra hívták be. 1945. április első napjaiban Horvátzsidányban levált Németországba vezényelt egységétől és családjával együtt a Fejér megyei Soponya községbe húzódott. Majd Székesfehérvárott jelentkezett szolgálattételre. Előbb a ciszterci gimnáziumban, majd a kereskedelmi középiskolához osztották be tanítani. Élete azonban ekkor sem jutott nyugodt kerékvágásba, mert 1946-ban szolgálati érdekből áthelyezték a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumba. Mint pedagógust, itt érték az első jelentősebb elismerések, amiknek következtében 1948. szeptember 1-i hatállyal a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Testnevelési Tanszékére kapott kinevezést. A debreceni egyetem testnevelési tanszékén 1950. november l-ig működött. Közben egyetemi tanulmányokba is fogott, több megszakítás után először 1959ben történelem, 1962-ben pedig biológia szakos középiskolai tanári képesítést szerzett. Az egyetemen nyíltak meg számára azok a lehetőségek, amelyek régi vágyai, tervei megvalósulását biztosíthatták. Nemcsak tovább tanulhatott, hanem kutatómunkához foghatott és végre tudományos munkát is végezhetett. 1950. november 1-től kezdődően a KLTE Embertani Intézetének tanársegéde, majd 1962-től adjunktusa volt. Már ezt megelőzően 1959-ben embertanból doktori szigorlatot tett és a bölcsészettudományok doktora lett. Mint egyetemi adjunktust 1963. szeptember 1-től kezdődően a nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanszékvezető docensének nevezték ki. Mint főiskolai tanár bontakoztatta ki igazán tudományos tevékenységét. Nagyon sokat dolgozott, kutatási eredményeit több publikációban adta közre. A nyíregyházi Tanárképző Főiskolán 1967. április végéig működött. Ekkor (május 1-i hatállyal), mint tudományos főmunkatárs, a Déri Múzeumhoz került. Itt folytatta aztán égészen haláláig az akkor már mintegy hús#|éve megkezdett testnövekedési vizsgálatait, a megváltozott környezeti tényezők hatásának mérését az iskoláskorú ifjúság testi fejlődésére stb. Tudományos tevékenységének az a legjellemzőbb, egyben legértékesebb tényezője, hogy az antropológia társadalmi vonatkozásait központba 546