A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából

kémiai előadásai kötötték le figyelmét. Nem említi itt utrechti, amszterdami tartózkodását, sem a többi professzorok előadásait. Egyedül Tiberius Hemsterhuisnak, a görög nyelv és a történelem professzorának nevét szövi bele azon tudósok névsorába, akikről nagy elismeréssel ír. Ebből a névsorból, amely Bernhard Nieuwentydt, Hermann Boerhaaue, Jakob s'Gravesandi neveit tartalmazza, kiderül, hogy milyen alaposan ismerte Hatvani a holland szellemi életet. Ezt a megállapítást persze az angol, francia tudósvilágra is ki lehetne terjeszteni. Hollandiából, ahol az előadásokat kísérő megfigyelési és kísérleti eszközök nagy hatással voltak rá, 1748. augusztus havában indult vissza hazájába.

11 Külföldi útjának utolsó állomása Bécs volt, ahová a Hamburg-Berlin-Boroszló útvonalon érkezett. Itt a császári udvari könyvtár látogatása és néhány könyvének a vámnál történt elkobzása volt a legnagyobb élménye.

12 A bécsi tartózkodás után Pozsonyon és Pesten át 1748 karácsonyára érkezett vissza Debrecenbe. Amilyen keserűséggel végez számvetést Maróthi Bernben, amikor a disputáció és a publikáció lehetőségét mérlegeli, annyi sikerről és eredményről számolhat be Hatvani tanulmányaival és megjelent dolgozataival. Szinte azt mondhatjuk, hogy minden tanulmányozott kérdéssel kapcsolatban sikerült olyan művet létrehoznia, amely aztán kinyomatásra került. Ebben - mint mindenben - Beck segített neki. „Animadversiones theologico-criticae" с tanulmánya, amelyet Beck elnöksége alatt védett meg, Bázelben 1747-ben jelent meg. Ennek részleteit - mint itt közölt egyik levelében írja -, később már másképpen látja. Ugyanekkor örül, hogy Beck olasz barátjának érdeklődését művével sikerült felkeltenie. Hatvani e művében a keresztség kérdésével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban még utolsó levelében is van mondanivalója. Orvosi disszertációja 1748. április havában jelent meg ugyancsak Bázelben. Már 1749. február havában kelt levelében kéri Becktől a bázeli gyülekezetben használatos francia és német nyelvű kátékat, hogy ezek felhasználásával megírhassa a megfelelő magyar kézikönyveket, amelyek elég viszontagságos úton jutottak el Debrecenbe.

1

' A káték megírásával függ össze Jean Rodolphe Osterwald és Samuel Werentels munkáinak lefordítása, amelyről szintén szó esik Hatvani leveleiben. Az 1750-es években, amint e levelekből kiderül, művei kiadásában zürichi ismerősei, Johann Jakob Breitinger és Johann Jakob Zimmermann, játszanak szerepet, akiknek „Commentatio De Jure Summorum Imperantium in Conscientiam et Religionem Civium" с dolgozatát küldi meg elolvasásra. A mű kinyomatására először egy zürichi könyvkiadó, Johannes Heidegger vállalkozik, aki azonban öt évig csak hitegeti. Eljárását Hatvani levelében elkeseredett szavakkal bélyegzi meg. 1754-ben „De Philosophiae Utilitate in Theologia et de Praejudiciis illis, quibus impediti Theologi studiosi earn magno suo malo negligunt" с beszédét juttatta el Zimmermannhoz bírálat céljából. Hasonlóképpen jár el egy másik kézirattal 1755-ben. Most már azonban a megbírálás után Beckhez kerülnek a kéziratok, aki a bázeli könyvkiadót, Joh. Rud. Im-Hoíot beszéli rá Hatvani tall Az utazás külső körülményeire, időpont stb. Lósy-Schmidt helyesen következtetett, mert azokat az itt közölt levelek adatai is igazolják. LSHI 76. 1. 12 Hatvani Önéletrajzában és ennek nyomán Lósy-Schmidt is, a Bayle-szótár bázeli kiadását és a Lampe-féle egyháztörténetet említi, itt közölt levelében Zwingli egyik munkáját is felsorolja az elkobzott könyvek közt. 13 LSHI 97-99. 502