A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)
Művelődéstörténet, Irodalomtörténet - Tóth Béla: Maróthi György az 1739–43. évi debreceni pestisről
szed faluból is. Továbbá igen sok jószág, különösen szarvasmarha, pusztult el az elmúlt év végelelé itt és szinte valamennyi szomszédos helységben. Ugyanezt írták nekem a minap néhány dunántúli, még meg nem fertőzött helységből. Hogy az orvoslásról is szóljak valamit, nem szükséges, hogy sokaknak tanácsoljam a tartózkodást nemcsak a holttestektől s a betegek látogatásától, de amennyire csak lehetséges, a többi emberrel való érintkezéstől is. Ez bizonyült ugyanis a legbiztosabb megelőző orvosságnak, nemcsak a mi elöljáróink példája, de a szomszéd községekben lakó néhány okosabb ember példája szerint is, bár ezek valóban kevesen vannak, alig annyian, mint ahány kapuja Thébának volt. 13 - Ami az étkezést (diaetam) illeti, vannak, akik a bőségesebb élelmet tartják hasznosnak, mivel először majdnem mindenütt a szegényebbek betegedtek meg és pusztultak el, s akik jobb helyzetben voltak, mindig utoljára maradtak. De ennek a jelenségnek más okát is lehet adni, ugyanis az alsóbb népréteg mindig kíváncsibb a megmosott és felöltöztetett holttestek látására, a gazdagabbak viszont ha nem is bajtól való félelmükben, de szemérmetességből visszatartják magukat. Egyébként ha a disznóhús ártalmas dögvész idején, mint az orvosok fiai is mondják, ebből új okra következtethetünk, hogy miért pusztulnak el hamarább a szegények, ezek számára ugyanis nincs megszokottabb étel. Ügy látom az orvosok a mérsékletet dicsérik. Nem kétlem, hogy ez alapon igen jól szolgáljuk lelkünk javát. Egyébként nem tudom, hogy mi válik hasznunkra a betegség elkerülésében. Itt persze vegyesen mindent összehordtak, mérsékeltek és tobzódók, azt azonban szinte biztosan lehet állítani, hogy falánkok és kövérek aránylag (proportione) jóval többen haltak meg, mint so ványak, akik közül sokan, ha meg is betegedtek, könnyebben kilábaltak, mint a falánkok. De ez a szabály sincs kivétel nélkül. Hallom, hogy a marseille-ieknek a legutóbbi pesti idején (ha nem csalódom 1111 és 1719-ben) u tilos volt bort inni, amellyel kapcsolatban ellenkezően gondolkodott és cselekedett Diemerbroch a noyon-i pestisben, bár a „bortalan" belgáknak más helyzetben más a felfogásuk, mint a „boros" magyaroknak és franciáknak, de erről semmi biztosat nem tudok mondani. Ezután néhány példát mond el a borfogyasztás mellett. ,,Ebből - mondja - egy oenopatha arra következtetne, hogy pestisben ,,bibere esse vivere", és ahogy az az orvos, aki itt a fertőzöttek chirurgusainak az élén állt, szokta mondani, hogy a legjobb cardiacum (gyomorgyógyító) 1 " a bor. A fertőzöttek gyógyszereiről sem tudok sokkal biztosabb dolgokat mondani: ez a barbár nép, mivel hallotta, hogy halál ellen nincs orvosság (contra vim mortis non est medicamen in hortis), legnagyobb részt tartózkodik minden gyógyszertől, a daganatokra csak szappanfőzetet és valami más kotyvalékot raknak, tekintet nélkül arra, hogy azt kifakasztani vagy érlelni kell-e. Egyesek elhívják az orvost vagy a chirurgusokat is, de többnyire későn, mert az utolsó percig reménykednek a felépülésben. Itt mint mondtam, három orvos van, de mint fazekas a fazekassal - mint Héziodosz mondja. Ugyanis a fertőzöttek orvosa nem alkalmazza azokat a gyógyszereket, amelyeket a másik írt elő. Valami electuariumot itat a szegényekkel, amely myrrháhól, sáfrányból, babér- és gyömbér-bogyókból készült. Flastromként valami arsenicumot ra13 Maróthi valószínűleg felső Egyiptom Théba nevű régi fővárosára gondol, melynek a monda szerint száz kapuja volt. 14 Maróthi valószínűleg az 1720-as marseille-i pestisre gondol. 15 Ma a szívgyógyszereket hívják az orvosok cardiacumoknak. A régi szóhasználat, valószínűleg azon az alapon, hogy a xagőía szó a régi görögben a gyomorszájat és a gyomrot is jelentette, a cardiacum szót a gyomorra vonatkoztatta. 491
